2016. november 22., kedd

Miért NE játsz a szellemvilággal?(!)

- Miért ne játsz a szellemvilággal? - Nos azért, mert az avatatlan ember végül maga válik játékszerré, áldozattá. Persze ez a közhely mindenre igaz, mégis nem lehet elégszer hangoztatni.

A TITOK: A TÚLVILÁGON MINDEN FOLYTATÓDIK

A misztikával foglalkozók évezredek óta ismerik a halál misztériumát. Adeptusok, mágusok, sámánok, jógik és táltosok számtalan nemzedéke kutatta a különféle létsíkokat. Mindezt nem pusztán a kíváncsiságuk kielégítése miatt tették, sokkalta inkább az élet dicsőítése és segítése volt céljuk. Tanácsaikat, megfigyeléseiket pedig nem árt megfogadni, ugyanis amit mi átlag emberek érzékelünk az életből az rendkívül kevés. Tudásunk csak a hétköznapi ébrenléti állapotról van, dacára annak hogy megvan a képességünk a színfalak mögé tekintésre. Wictor Charon lesz első kalauzunk a díszletek világában:

Az álom és a halál

"A hermetikus hagyomány azt tanítja, hogy a halál nem valami különleges állapot, hanem a mindennapos mély alvás ikertestvére. Az alvást már régóta összehasonlítják a hallálal, mindössze annyi különbséget felvéve, aennyi az álmodás és az álomtalan mély alvás között van.

A valóságban azonban még ekkora eltérés sincsen. A halál nem hasonlítható álomtalan alváshoz, mert a halódó képzelete sokkal erősebben dolgozik, mint az álmodóé és a földi léte utolsó perceiben már nincsen teljesen jelen, hanem túloldali egyénisége személyes jellemvonásait ölti fel, hogy annál könnyebben léphessen át másik életébe. 

Ezért a haldoklók már nem ismerik fel hozzátartozóikat, idegen és a helyszínen nem ismert személyekhez beszélnek, sokszor megismétlik, amit azok nekik mondanak, a szöveg pedig legtöbbször az, hogy "eljöttek érte". Ez nem pusztán az agónia hatása, hanem a másik élet körének behatolása a fizikai síkra. A haldoklót csakugyan barátok, társak, és rokonok várják odaát. Akik érte jönnek ugyanazok, akikkel az asztrálsíkon mindennap együtt élt, de most, hogy véglegesen átteszi lakását arra a vidékre, az ottani kolónia idősebbjei eljönnek megkönnyíteni költözködését.

A haláltusa, vagy az itt maradó hozzátartozóktól való elszakadás könnyebb, ha az illető nem megy idegen helyre. Ezért nagy szellemek agóniája rövid, távozása békésen elégedett. A barátok köréből más barátok körébe lép át, teste szenvedései pedig hamar véget érnek. Öntudatlanság, vagy teljes álomtalan alvás csak igen ritkán szokott előfordulni, ha a haldokló súlyos kor kimerítő küzdelmei után van. Rendszerint azonbna a halál abban az állapotban köszönt be, amelyben mindennapi élénk álmosá közepette tartózkodunk. 

Az ilyenkor felmerülő képek még színesebbek, élénkebbek, egész életünket magunk előtt látjuk, még elfelejtett jelenetek merülnek fel lelki szemeink előtt, s most világosan emlékszünk rá, hogy azok valamelyik elmúlt életünk részei. Egyidejűleg az asztrálsíkról ismert társak csatlakoznak hozzánk, felvilágosításokat adnak, dolgunkra hivatkoznak, de migm ég nem mehetünk, mert fizikai síkunkkal nem végeztünk. Később a test és az asztráltest közötti kapocs egészen megszakad, ami egy olyan érzés, mintha egy fájó túlfeszített ideg kábítószer hatására beszüntetné működését. Hirtelen megkönnyebülés a fizikai érzések eltompulása, majd kihunyása következik be, amit olyanfajta extázis követ, ami keleti narkotikumok élvezése után, vagy épetmámorban szokott beállni.

A tudat csodálatosan tiszta, látásunk mindne oldalra kiterjedő lesz, egyszerre elvész az idő és a tér szemléletének formája, a doglok többé nem okozati és időrendi sorban jelennek meg előttünk, hanem keverten. A múlsz összeolvad a jövővel és a jelennel, lehetetlenség megkülönböztetni, mi volt előbb és mi volt utóbb, egészen bizonytalan a tér érzékelése is és ami a legfurcsább úgy tűnik, hogyha bármilyen helyre rágondolunk, vagy ilyesmi csak felmerül bennünk, rögtön ott találjuk magunkat."

Hogyan értekezhetünk az elhaltakkal? 

"A magasabb létsíkokkal való érintkezés háromféle módon lehetséges. Először az ősi mágikus nekromantia halottidéző szertartásain keresztül, amikor az elhunyt lárvája az áldozati tűz párájában jelenik meg, másodszor pszichikai közvetítő személy, illetve médium útján, s harmadszor közvetlen lelki átéléssel, az asztrálsík mentális behangolása útján.

A három módszert egy-egy külön tudomány ismerteti. Az első a Ceremoniális Mágia, a második a Szellemtan, a harmadikat az ezoterikus misztika tanításai. Tapasztalat szerint az utóbbi a legmeggyőzőbb és a legtökéletesebb módszer, de alkalmazása bizonyos előtanulmányokat, úgynevezett szellemi tréninget követel. A Ceremoniális Mágia lárvákat idéz, ez amint láttuk nem célravezető, mivel nem a transzcendentális személyiséget kapjuk meg, hanem annak félanyagi burkát s az áltlaa nyert felvilágosítások a múltra vonatkozó körülmények kivételével, megbízhatatlanok. 
Aki barátainak és hozzátartozóinak jelenlegi valóságos helyzetéről kíván megtudni dolgokat, az ezen az úton nem fog hozzájutni semmi érdemlegeshez.
A szellemtani változat idegen közvetítő igénybevételével, meg túl nagy hiszékenységet követel, a jelentkező személyiség többnyire nem azonos a keresett személlyel és még frappáns válaszok esetében is fenn marad a lehetősége annak, hogy ravasz csalás áldozatai letttünk vagy az elhunyt lárvájával állunk összeköttetésben. Általában, amit másodkézből kapunk, azzal szemben mindig ajánlatos és jogosult az óvatosság, mert nagyon is befolyásolható médiumoknál sohasem lehet tudni, ki áll az asztrális leadó másik oldalán.

Közvetett forrásból származó elbeszélés éppen ezért sohasem hathat az élmény erejével, legalábbis erős intellektusnál nem. Azért legcélszerűbb az, ha a transzcendentális érdeklődésű egyén saját maga törekszik összeköttetésbe lépni a felsőbb világokkal. Ennek lehetősége mindenki számára fennáll, csak előkészületeket igényel. Mint ahogy senki sem lesz egyik napról a másikra valamilyen tudomány mestere, még az az iparokat is évekig kell tanulni, úgy a szellemi érintkezés tana is előtanulmányokat kíván attól, aki a láthatatlan világban otthonosan akar mozogni. Annak a módszernek, amely ehhez vezet, ami áltla am gasabb pszichikai képességek kifejlődnek, természetesen semmi köze sincs a népszerű spiritizmushoz. Amiről itt szó van, az a primitív szellemtannak pontosan ellenkezője. A médiumizmus alpaját az a gondolat képezi, hogy a szellemi korrespondenciára vállalkozó eszközöknek passzívan át kell adnia magát a szellemvilág befolyásának. Nos, a hermetikus módszer megköveteli tanítványaitól az állandó aktivitást és szellemi éberséget. (...) Világos, hogy csak ezen az úton érhetünk el reális kapcsolódást szupernormális régiókkal, különben nem lesz módunkban megválogatni ki látogat el házunkba."


A LEGROSSZABB DOLGOK AMIT TEHETÜNK

A nem tudás miatt könnyen felesleges köröket futhatunk, bajba is keverhetjük magunkat. Ha elég értelmesek vagyunk, akkor viszont szelektálunk és kerüljük a sötétebb helyeket. Ez olyan, mint a nagy városokban amikor tudjuk, hogy van ahol este is nyugodtan sétálhatunk telefonnal és pénztárcával a kezünkben, nem fogják ellopni. Viszont ha sikátoros, bűnözőkkel teli negyedben mászkálunk ott bármi megeshet, többnyire olyan aminek a végkimenetelét nem fogjuk szeretni.

Villás Bélának van egy újabb előadása, ezt ajánlom mindenki figyelmébe. Nem riogatás a cél, de azért jobb tisztában lenni a dolgokkal. Szanszkrit szóhasználattal élve: a szatvához kellemesebb kapcsolódni, mint a tamaszhoz.

Folyton elementálképző erővel gondolunk rá
Az átköltözött társunkra, ha túlzó erővel gondolunk magunkat könnyedén megbetegíthetjük. Ősi tradíciók ezért is korlátozzák a gyászra szánt idejét és annak formáját.

Elmegyünk egy halott látóhoz
Azonkívül, hogy a pénzüktől is megfosztanak, nem hagyjuk a szeretett társunkat könnyen távozni fenn áll annak a veszélye is, hogy magunkra irányítjuk olyan értó entitások figyelmét akikkel a halott látó kommunikál.


Ouja tábla
Nem tudjuk, hogy ki van a "telefon" másik végén. Képzeljük el, hogy otthon vagyunk egyedül a házban és felhívunk egy ismeretlent. Nem fog történni semmi különös, legfeljebb mindkettőnk idejét elraboltuk. De ha ne adja Isten felhívjuk a helyi "maffiát", akik visszakövetik a hívást és ők viszont meglátogatnak minket, akkor lehet, hogy épp bőrrel nem ússzuk meg a játékot.

Drogok
Akármilyen hihetetlen a dohány is, az egyszerű cigaretta füst is képes felhívni a szellemvilág figyelmét. A keményebb drogok, pedig egészen egyszerűen képesek az emberi tudatot kiiktatni és nyitott kaput adni más idegen entitásoknak. Tehát ha nem akarjuk esetlegesen hónapokon belül csontsoványra fogyottan a pszichiátria falán a repedéseket nézni, lehetőleg kerüljük el ezt a gyilkos tudatmódosítást.


AMIVEL BIZTOS NEM ÁRTUNK ÉS SEGÍTHETÜNK IS

A hamvasztás
A fizikai test, a porhüvely mihamarabbi elégetését az ősi kultúr népek nem csak higéniai megfontolásból művelték. Tudták, hogy a sötét oldal az eltávozott testét képes saját céljaira használni, ezért gyújtottak máglyát. Már maga érdekes a máglya szó is, magyar füllel nagyon közel áll a mágiához.

Ha az eltávozottra gondolunk akkor mondjuk, hogy menjen a fény felé. Folytassa útját! Ezzel mindenképp segítünk, első sorban magunkon. Az örök életben való megnyugvás fontos, hogy minden lélek zavartalanul tovább folytassa a saját útját.


Felhasznált irodalom:
Wictor Charon - Emlékezés előző életekre
A könyvet az alábbi oldalakon lehet beszerezni, amit nagyon ajánlok minden kereső számára.
Link 1. Link 2. Link 3.
A feltöltött fotók az pixabay.com oldalról származnak, a linkeltek az adott külső oldal tulajdonai.


2016. július 17., vasárnap

Wilhelm Reich - Az orgone bűvöletében

Wilhelm Reich (Dobrzanica, Galícia, 1897. március 24. – Lewisburg, Pennsylvania, 1957. november 3.) osztrák-amerikai pszichiáter és pszichoanalitikus, a pszichiátria történetének egyik legradikálisabb alakja. Számos nevezetes könyv szerzője, tantra guru és a bioenergia kutatója.
Fordulatokban bővelkedő élete rendkívül tanulságos. Bioenergia (prána, chi, ki, vitális energia) kutatóként olyan elődei voltak, mint Franz Anton Mesmer, Karl Ludwig Reichenbach és Oscar Korschelt. Életrajza segít megérteni több, egymással szorosan összefonódó korszakot, tudományágat. Szexuális elméleteit és nőkhöz való viszonyát jelen bejegyzésben nem részleteznénk helyette inkább a bio energetika területén elért kutatási eredményeire koncentrálunk.

A pszichoanalitikus

Az 1920-as években együtt dolgozott Sigmund Freuddal. Élete legnagyobb részében elismert analitikus volt, munkáinak középpontjában főleg inkább a karakterstruktúra állt, mintsem az egyéni neurotikus szimptómák. Miután 1915 és 1918 között katonai szolgálatát letudta az Osztrák-Magyar hadseregben Reich a bécsi egyetemre iratkozott be. Munkásságát négy nagyobb részre lehet osztani: az első időszak 1919 és 1930-ra tehető. 1919-ben megismerkedett Freuddal és fiatal kora ellenére fokozatosan a 20-as években ismert pszichoanalitikussá vált. 1922-ben Freud "Vienna Ambulatorium" klinikájában kezd dolgozni. 1925-ben megjelenik első könyve, "Az impulzív karakter..." (Der triebhafte Charakter...), amellyel szakmai tekintélyt vívott ki magának, és ami a legfontosabb Freud elismerését is.
Később 1927-ben Freud-nak dedikált munkája a "The Function of the Orgasm" már egyre kevesebb tetszést aratott. Freud és a kortársak véleménye szerint Reich megközelítése túl leegyszerűsített, és a hobbi állatként (hobby horse) kezelt orgazmus kutatása háttérbe szorította a psziché vizsgálatát. 

Szexus és tantra

A második időszak 1930 és 39 között játszódik. Reich tett egy rövid látogatást a Szovjetunióban, majd utána hosszabb időt töltött Németországban, Dániában, Svédországban és végül Norvégiában. Elmondható róla, hogy ahol megjelent hamar hírhedté vált. A szexualitást, orgazmust kutató kísérletei alapvetően is formabontóak voltak, idővel azonban elkezdte a pszichonalatikai megközelítést felváltani a biológiai és bioelektronikai kutatás.
A BIOgeNetikus aktivitás


Bion kísérletei során többféle alkotóelemeket vegyített (fű, homok, fém, állati szövet), amelyeket azután főzött és zselatinnal, káliummal vegyített és hőkezelt. Nagyító alatt észrevette,  hogy a fű és moha sejteken apró energia gömbök képződnek bomlásukkor. Ezeket a gömböket vagy hólyagocskák pedig intenzív kék fényt bocsátanak ki, ezeket nevezte el "BION”-nak, amik szerinte félúton helyezkednek el az élő és élettelen anyag közt. Végül a lehűlt matéria szerinte egy új baktérium anyaggá áll össze.
Reich szerint a tapasztalt kék fényt az Orgone energia okozza, melyet a bionok biogenetikus aktivitása idéz elő. Úgy vélte, hogyaz Orgone energia nem csupán az összes élő anyagot itatja át, hanem azt megtalálta az élettelen anyagoknál, a fémekben, és a légkörben is. Orgone energiával kapcsolatos felfedezéseit több könyvben, folyóiratban is publikálta.

1938-ban megjelent Leiv Kreyberg és Teodor Thjotta kutatók publikációja szerint Reich nem steril anyagokkal dolgozik, fals eredményekkel magát is becsapja. Kreyberg komoly vádakkal illeti, szerinte: „- Mr. Reich kevesebbet tud a baktériumokról és az anatómiáról, mint egy első éves medikus tanonc.”
Számos kortárs, köztük Franciszek Rychnowski (1850-1929) neve is fölmerül Reich pályafutása során. A rossz nyelvek szerint Rychnowski „elektroid” kutatását pusztán átnevezte orgonra, a „plazma gömbökből”, pedig a bionok lettek. Rychnowski-nak állítólag amerikaiak kétszer annyi pénzt ajánlottak fel a kutatásáért, mint Nikola Teslának. A 4,5 milliót azonban nem fogadta el, mert saját országának szánta a szabadalmi dicsőséget. Rychnowski 1929-ben tudását a sírba vitte, így Reich ha hozzá is jutott a tudós fennmaradt munkáihoz, azokból feltételezhetően csak részadatokat olvasott ki. Friedrich Kraus munkája is nagy hatással volt rá, megírta a "The Orgasm as an Electrophysiological Discharge" című munkáját 1934-ben.
 

Amerika és az Orgon akkumulátor


1939 augusztus 19-én az utolsó, SS Stavangerfjord hajóval hagyja el Norvégiát és az Egyesült Államokba költözik. New Yorkban a „The New School”-ban tanít (Biological Aspects of Character Formation) 1941-ig, amikor is Alvin Johnson igazgató meneszti. 1941 decemberében az FBI a nála lévő könyvek miatt gyanúsnak találja, és kihallgatják. Később kiderül, hogy William Reich könyvárussal keverték össze, az FBI a hibát beismeri és 1943 novemberében lezárják Reich ügyét.


New York-i laborjában állatkísérleteket végez, rák kutatása során megfigyelt felszabaduló orgont a bionokkal befecskendezett egerekben. Speciális teleszkópján keresztül, pedig képes volt látni az orgon jelenlétét az éjszakai égbolton is.

Reich több különféle műszert és kísérleti eszközt fejlesztett az orgone tanulmányozására. 1940-ben elkezdett kísérletezni a Faraday ketrecekkel, amik később az orgon akkumulátorokká váltak híressé (OrAc - Orgone acumulator). A szerkezetek funérlemezből, kőzetgyapotból és fémlemezből álló dobozok, később fülkék voltak. Céljuk, hogy a jótékony orgon sugárzást a lehető legnagyobb dózisban érje a pácienst. Reich vélhetően Mesmer munkásságát folytatta tovább tudatosan, aki 18. század végén hasonló eszközöket használt szeánszokon, betegek gyógykezelésére. Mesmer a készülékekben lévő energiát továbbította a pácienseihez, Reich viszont a pácienseket a akkumulátorba ültette be egyenesen.
Fontos megjegyezni, hogy Reich az U.S.A. területén nem rendelkezett az orvosi gyógyításhoz szükséges licenccel, papírral. Ezt tudva azonban mégis gyógyítói munkát folytatott, amelyet később felhasználtak ellene.

Reich 1941 júliusában támogatóinak lelkesen írja, hogy az orgon határozottan képes elpusztítani a daganatokat a test minden területén. Dacára annak, hogy nem rendelkezett hivatalos orvosi praxissal el kezdett skizofrén és rákos betegeken kísérletezni. Reich találkozott Albert Einsteinnel 1941-ben és adott neki egy kisebb akkumulátort, amint Einstein 10 napig végzett kísérleteket. Végül Einstein nem talált igazolást a készülék vélt működésére, hamar feladta az orgon kutatását. Érdekesség azonban a feljegyzéseknek, hogy Reich eszközét vélhetőleg csak elektromágneses és hőtani szempontok szerint mérték. Reich úgy vélte, hogy Eistein tudatosan tartott távolságot tőle és kutatásától, nem akart belekeveredni a Reich-et körüllengő kommunista irányzattal.
Reich 1942-ben novemberében Oregon államba vett egy farmot, ahol először faházat majd laboratóriumot is épít, végül ez lesz állandó lakhelye, amit Orgonon-nak keresztelt el. Ma itt működik a Wilhelm Reich múzeum.

Wilhelm Reich további találmánya a „cloudbuster” avagy „felhőűző”. A találmány nevéhez méltón képes felhőket eloszlatni, létrehozni, tehát az időjárást módosítani. 1953-ban két farmer kérte Reich segítségét egy nagyon száraz, aszályos időszakban. Felajánlottak Reichnek fizetséget amennyiben képes eső fakasztás segítségével megmenteni a tikkadt áfonya ültetvényt. Az eső pár órával a kísérlet megkezdése után esett, Reich megkapta a fizetését. Szemtanúk szerint Reich képes volt a szél irányát is befolyásolni. 
Készülékeivel azonban nem csak az időjárást tudta befolyásolni, elmondása szerint kártékony UFO-kat is (!) képes volt lelőni, akik Halálos Orgone Sugárzást küldenek (Deadly Orgone Radiation, DOR) a Földre.

A U.S Food és Drug Administration (FDA) tiltó végzést adott ki az orgon akkumulátorok államok közötti árusításáról, majd vádat emeltek Wilhelm Reich ellen a tilalom megszegéséért. 2 év börtönre ítélték, 1956 augusztusában, több tonnányi írását égette el az FDA, - a cenzúra egyik legrosszabb példájaként az Egyesült Államok történetében. Wilhelm Reich alig egy évvel később börtönben halt meg szívelégtelenség miatt, pár nappal feltételes szabadlábra helyezésre előtt.


Az életrajzát tanulmányozva feltételezhetjük, hogy a róla készült film (The strange case of Wilhelm Reich 2012) is miért ugrál az idősíkok közt. Valahogy Reich önmagában enigma, egy dimenziók közt hét mérföldes csizmával szabadon ugrándozó óriás volt. Szellemét lehetetlen behatárolni két évszám közzé. Leginkább talán azért, mert érezzük, hogy olyan kutatási területeken dolgozott, ahol nem az volt a feladata, hogy egy munka végére föltegye a pontot.

Karl Hans Welz és a továbbfejlesztett Orgon-technológia


Wilhelm Reich és egy svájci úriember Karl Hans Welz közt van egy érdekes hasonlóság, hogy mindketten akkor kezdték sikereket elérni a bioenergiában, miután eljutottak az Egyesült Államokba. Karl Hans Welz az elődök munkáját követve alkotta meg saját készülékeit, az Életenergia generátorokat. Az 1990-ben létrehozott energia fejlesztőről és az alkotóról az alábbi oldalakon lehet bővebben tájékozódni. Hogy ő -e az a tudós, aki rájött a titkok titkára? Mivel ez a bejegyzés Wilhelm Reich életével foglalkozik a kérdés legyen nyitott és azt javasoljuk mindenki maga járjon utána az igazságnak.



Források és további olvasnivaló:

Christopher Turner írása: "Wilhelm Reich: the man who invented free love

Na ez egy nagyon furcsa konceptualista cikk, tele alapvető hazugsággal (kezdve hogy Freud visszautasította Reich-et), viszont a tantrát legalább felismeri:

Film az életéről:

2016. július 3., vasárnap

Álmok és álarcok

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...” – ahogy Shakespeare mondja az Ahogy tetszik-ben. A színházban és az operában bevett szokás a maszkok, álarcok és jelmezek használata azért, hogy a színészek mind hitelesebben, felismerhetőbben játszhassák a karakterük.
Photo: assets.lovetheatre.com
Életünk során rengeteg szerep közül választhatunk, amelyet eljátszhatunk: gyermek, szülő, házastárs, lovag, gonosz mostoha, jótevő, szerető, bohóc és satöbbi a teljesség igénye nélkül. A választásaink pedig bizonyos mértékben mindig is keretek közzé lesznek szorítva, de csak épp annyira amennyire a színház tetejének zártnak kell lennie, hogy télen is eljátszhassák Rómeó és Júlia erkélyjelenetét. Néha fölmerül a kérdés bennünk vajon mégis mennyi beleszólásunk van abba a több felvonásos színdarabba, amelyben szereplők vagyunk? Vannak –e eszközeink és hogyan használjuk őket?
Sergio Magaña Ocelecoyotl, az álmodás mestere

Sergio Magaña A Tolték titok című könyvében felszólítja az olvasót, hogy: „Fogj egy tükröt, és a tükörképedet nézve gondold végig, mit tudsz magadról. Ez a valóság? Vagy csupán egy elképzelés? A legtöbb ember önmaga tükörképévé vált és elfelejtette, kit tükröz vissza… Életünket az álmaink teremtik, nem az ébrenléti állapotunkban gondolt gondolataink. Álmaink önmagunk legtisztább kifejeződései, és ha meg tudjuk változtatni őket, akkor gyökeresen átalakíthatjuk legbelsőbb lényünket – azt a részünket, amelyik a gondolkodásunkat irányítja.”

A tudatos és tudattalan színjátszás eszköze: a maszk. Sergio Don Juan és Carlos Castaneda nyomdokain haladva, Castanedát mindenképp lekörözve jutott az ő felismerésére, mely szerint a megszokott köznapi éber tudatban maszkokat hordunk. Magasabb tudatállapot elérésével azonban nagymértékben növelhetjük megértésünk és javíthatunk életminőségeinken.

Photo: mindingthebedside.com
„Természetesen álmunkban ugyanazok vagyunk, mint akik ébrenléti állapotunkban. Ugyanazt az identitást használva pedig kétségkívül újra és újra ismételjük önmagunkat, álmainkban és az életünkben egyaránt. Ezért az első dolog, amit a Tol leszármazási ágban teszünk, hogy a tükörbe nézve, maszkok (navatl nyelven xayaca) segítségével elválasztjuk egymástól az arcunkat és a múltunkat (…) Ez lehetővé teszi számunkra, hogy változtassunk alvási szokásunkon, következésképpen életünkön is.”

„A mexikák és a toltékok egyetértettek abban, hogy az a tény, hogy azonosítjuk magunkat az arcunkkal és a történetünkkel, rettentően megváltoztatja, ahogy általában álmodunk. A másik probléma, hogy nem jelenünk meg az álmainkban. Ha mindig csak nézők vagyunk, vagy álmunkban aktuális önmagunkat látjuk, akkor különböző forgatókönyvek szerint ugyan, de pontosan ugyanazokat a mintákat fogjuk megteremteni, a végtelenségig ugyanazokat a dolgokat ismételve, ahogyan azt éber állapotunkban is tesszük. Ahogy Mexikóban mondani szoktunk, „ugyanaz a pokol más ördögökkel”, ami jelen esetben azt jelenti, hogy ugyanaz az álom más-más karakterekkel és forgatókönyvekkel. További részletezés helyett felhívom a figyelmet, hogy a könyv elérhető a boltokban, tisztelettel ajánlom mindenki figyelmébe. Nagyszerű olvasmány, amely jól elfér dr. Paul Tholey Alkotó álma és Wictor Charon emlékezés előző életekre könyve között. A téma megkíván egy közös értekezést, a későbbiekben, ha az égiek is úgy akarják a blog írója meg fogja álmodni… :-)

Epilógus helyett: Maszkabál 

További erőltetett gondolatok helyett Terry Pratchett Maszkabáljából ide vágó idézet következik. Ugyanis fantázia, illetve játékosság nélkül túl sivár és élhetetlen volna minden. Ehhez a szemlélethez, pedig szükséges egyfajta rugalmasság. Sztanyiszlavszkij szerint: „Nincs kis szerep, csak kis színész. Ma Hamlet, holnap statiszta, de mindenkor művész.

” – Segítened kell! – sziszegte vissza Ágnes. (…) – Miben!? – kérdezte Christine.
Vedd le az emberek álarcát! Christine homloka bájos ráncokba szaladt.
Annak nem lenne szabad megtörténnie az opera végéig, nem?!
Ööö… változott a műsor! – válaszolta Ágnes sürgetően. Egy zebraálarcos nemesemberhez fordult, és elkeseredetten lerántotta róla a maszkot. Az alatta lévő énekes csúnyán nézett rá.
– Bocsánat! – suttogta Ágnes. – Azt hittem, maga valaki más!
– Nem szabad levennünk az előadás végéig!
– Változott a műsor! – Tényleg? Nekem senki nem szólt! Egy rövid nyakú zsiráf, aki mellette állt, félrebillentette a fejét. – Mi az? – A nagy álarclevevős jelenetet előrehozták, úgy tűnik! – Nekem senki nem szólt! – Igen, de szólnak ezek nekünk valaha is bármiről? Mi csak egyszerű kórustagok vagyunk…

Tetszik vagy sem, a boszorkányok vonzódnak a dolgok pereméhez, ahol két birodalom ütközik. Nem tudnak ellenállni az ajtók, a körívek, a határok, a kapuk, a tükrök, a maszkok… …és a színpadok hívásának.

– Megmondom, mi legyen, Salzella úr – szólalt meg higgadt hangon. – Ezt Jakabnak kell befejeznie, nem? Ő az, akinek elszámolnivalója van magával, persze azokon kívül, akiket meggyilkolt. Amiket nem kellett volna. De álarcot viselt közben, igaz? Az álarcoknak is van egyfajta mágiájuk. Az egyik arcot eltakarják, a másikat viszont felfedik. Azt, amelyik sötétben bújik elő. Gondolom, azt tehette, amit csak akart az álarc mögött…?

Gipsz Jakab felé fordította a fejét. – Tedd fel az álarcot, Jakab! Mindenki a színpadon szétszórt kartondarabokra nézett.
– De már nincs álarcom Mállotviksz kisasszony! Néne követte a pillantását. – Nocsak, nocsak – mondta. – Nos, úgy látom, hogy ez ügyben bizony tennünk kell valamit. Nézz rám, Jakab! A fiú engedelmeskedett. Néne szeme félig lecsukódott.
– Te… megbízol Perditában, igaz, Jakab?
– Igen Mállotviksz kisasszony!
– Az jó, mert nála van egy másik álarc számodra. Egy mágikus álarc. Tudod, éppen olyan, mint a régi, de a bőröd alatt kell viselned, és nem kell levenned, és rajtad kívül senki nem fogja tudni, hogy ott van. (…) – Vedd el tőle, Jakab! – folytatta Néne, még mindig markolva a kardot. – Igenis Mállotviksz kisasszony… A fiú kinyújtotta a kezét Ágnes felé. Eközben a lány biztos volt benne, hogy ha csak egy pillanatra is, de enyhe nyomást érzett az ujjain.
– Mire vársz? Vedd fel! Jakab bizonytalannak tűnt. – Elhiszed, hogy ott van egy álarc, ugye? – dörögte Néne. – Perdita okos lány, aki felismer egy láthatatlan álarcot, ha a szeme elé kerül. Jakab lassan bólintott, majd az arcához emelte a kezeit. Ágnes pedig egyértelműen azt látta, hogy valahogy élesebbé válnak a fiú körvonalai. Szinte biztosan nem történt semmi, amit bármilyen műszerrel meg lehetett volna mérni, akárha egy ötlet súlyát vagy a szerencse hosszát. De Jakab, száján halvány mosollyal, felállt.

– Azt mondtad, hogy tegnap végignézted az egészet!
– Akkor is hazugság. Mint az álarcok hazugsága.
– Milyen hazugsága?
– Ahogy azt tartják róluk, hogy elrejtik az ember igazi arcát.
– De tényleg elrejtik az ember arcát.
– Csak azt, ami kívül van.

 – Jóságos ég, Salzella, maga egy művelt ember! Hogy ülhet ott ilyen nyugodtan, és fogadhatja el az ilyen őrültségeket? Valami álarcos szörnyeteg irányítja itt a dolgokat, szerzi meg a legjobb páholyt magának, öldösi az embereket, és maga csak ül, és olyanokat mond, hogy baj lesz?
Mondtam már: az előadásnak folytatódnia kell. 
– Miért? Mi soha nem mondtunk olyanokat, hogy „a sajtnak folytatódnia kell”. Mi olyan különleges az előadás folytatásában? A zenei igazgató elmosolyodott.
– Már amennyiben jól értelmezem – válaszolta –, az… előadás mögött álló erő, az előadás lelke, minden erőfeszítés, amit belefektetnek, vagy hívja, ahogy akarja… az kifolyik, és szétárad mindenütt. Ezért mondogatják folyamatosan, hogy „az előadásnak folytatódnia kell”. Folytatódnia kell. De a társulat legnagyobb része nem is értené, hogy jut bárkinek eszébe ilyet kérdezni.

– A hölgynek rendkívül szép bőre van – jegyezte meg a kozmetikuslány. – Tudom – ismerte el Néne. – Nem lehet vele mit tenni. (…) – Púder és festék – gondolkozott el Néne. – Huhh. Ez is egyfajta álarc. Hát jó – vetett egy félelmetes mosolyt a fodrászra. – Mennyivel tartozunk? – kérdezte.

Forrás: - Sergio Magana: The toltec secret, A Tolték titok
- dr. Paul Tholey: Alkotó álom
- Wictor Charon: Emlékezés előző életekre
- Terry Pratchett Meskerade, Maszkabál

2016. március 22., kedd

A vitalitás tápláló ereje életünkben

Scherbach Viktor (1907-1976), nyelvész, író, filozófus, zenész, asztrológus volt. Filmesként Papír illetve Galántai Viktor néven is szerepelt, írói neve Wictor Charon volt. A huszadik század egyik legnagyobb misztikus zsenije volt. Neve a blogon elkerülhetetlenül említésre került már a Szepes Máriáról szóló bejegyzésben, ezúttal Charon Az új eón tudománya című művéből sallangmentesen két részletet ragadnánk ki.

 
BIOTÓNIA

"Mindenki látott már az erkély korlátjára szálló verébre leső macskát, amint a lehetséges zsákmány reményében feszült figyelemmel ugrásra készen lapul a földre. Vagy apportra kész farkaskutyát, gazdája kezében az eldobásra szánt követ fixírozva. A két háziállat tekintetében ugyanaz az érdeklődés van, pattanásig feszített akcióképességgel párosítva.
    Gyermekekben és életük hajnalát élő fiatalemberekben sok van ebből a tettrekész érdeklődésből, ha olyan témáról kerül szó, amely vonzza, foglalkoztatja őket. A fiatalkori feszült érdeklődés, akciókészültség és rugalmas fáradhatatlanság olyan életjelenség, amelyet biotóniának neveztünk el. Ebből indul ki az egyéni életet tartalmassá tevő intenzivált vitális funkció."





Photo: zastavki.com
"A szervezet öregedésével ez a jelenség leszűkül, eltávolodik, és normális körülmények között néhány területre korlátozódik. Mindazonáltal, ameddig csak egyetlen téma is marad, amely fáradhatatlan érdeklődésünket és egész maradék tetterőnket sorompóba képes állítani, nem vagyunk valójában öregek, és életünk intenzívnek mondható. Az egyes égi jelek alatt született individuumoknak sokféle életcélja lehet, de betöltött misszió, életöröm vagy elégedettség csak ott lesz, ahol a lényeges életfunkciók intenzitása eléri a biotóniás feszültség fiatalkori nívóját. Egyes esetekben ez még fokozódhat is, és néha az érett kor nagyobb
polimorf intenzitás kezdetét hozza, mint a gyermekkor.
    Az emberi állapotok általában egészségtelenek. A munkakörülmények, a környezet, majdnem mindig rosszak. A városi élet taposómalma lefokozza, elsorvasztja, s végül megöli a biotóniát. Munkahelyünk, foglalkozásunk, környezetünk beteggé tehet bennünket. Az élet céltalanságának és ürességének gondolatától csak akkor menekülhetünk meg, ha van elég testi és lelki erőnk, hogy a nekünk nem szimpatikus környezettől elszakadjunk. Ám ez csak erőszak útján sikerülhet. Olyan munkától pedig, amely nem érdekel, szellemileg nem köt le bennünket, bármi áron is szabadulnunk kell, hogy újra kezdhessük életünk berendezését, ameddig még nem késő.
    Lélekölő robotba beletörődni hiábavaló dolog. Utált, számunkra érdektelen beosztásban kiemelkedő eredményt, sorsjavulást soha nem fogunk elérni. Ha azonban gyökeres reform egyelőre nem lehetséges munkahelyünket illetőleg, legalább arról gondoskodjunk, hogy legyen valami privát passziónk, ami szabad időnkben teljesen betölti, illetve felerősítheti érdeklődésünket. Ilyesmiért, ebben a helyzetben, akármi legyen is az, áldozatot hozni ne sajnáljunk, mert az életben csak addig van számunkra remény, ameddig ki nem apad a biotónia forrása."

IZOMFESZÜLTSÉG, IDEGFESZÜLTSÉG

"Említettük már, hogy az életenergiák lokális koncentrációja hiperfunkciót hoz létre. A hiperfunkció lehet idegéleti vagy muszkuláris karakterű. A koncentráció minden esetben izomfeszültséget vagy idegfeszültséget okoz, még öntudatlanul is, mivel az érintett terület vitális apparátusa fokozottabb mértékben veti be tartalékait a bekapcsolt működésbe.
    Nagy célok elérése, de a normalitástól legkisebb mértékben is eltérő eredmények létrejötte elválaszthatatlan az ezeknek megfelelő tenzióktól. Az ember életútja és vitális tevékenysége folytonospolidimenzionális munka. Abszolút pihenés számunkra nem lehetséges. A relatív nyugalom csak
bizonyos izom és idegcsoportok csökkentett működése, ami alatt más orgánumok fokozottabban tevékenyek. Soha nem pihen a szív és a központi idegrendszer, nem állhatnak meg a csakrák és a szefirot korongok sem. Az ember fizikai síkon való jelenléte periodikus ingamozgás három sík között.
    A fizikai sík egyes orgánumait kisebb intenzitásra lehet állítani, hogy a szervezet akkumulátorai ezalatt feltöltődjenek. De a szerveket használatból kivonni, „nyugalomba küldeni” egyenlő a fokozatos elhalással és progresszív sorvadással. A Bioszban való létezés annyi, mint állandó tevékenység. A mi világunkban csak az állhat fenn, ami hat. Mégpedig szünet nélkül.
    A hatásfok gyengülése vagy a szervezetből kiáramló energia elapadása a meghalás kezdete. Ezen a ponton még egy kevéssé ismert tényre hívjuk fel a figyelmet. Általában azt hiszik, hogy az organizmus a fizikai sík szerves vagy szervetlen sóit, kemikáliáit, élő vagy redukált terményeit használja fel biológiai apparátusának felépítéséhez. vagyis, hogy az életerő és a vitális intenzitás egyedüli forrása a táplálkozás. Ez nagy tévedés.
    Az ember háromsíkú transzformátorállomás, amely három világ részese, és több koordinátából
származó energiafajtákat szűr át biológiai gépezetén keresztül. Más szóval nem egy, hanem három
Univerzum erői áramlanak belé, s futnak vezetékein vissza."

"Az erők körfutása nem is a fizikai síkon kezdődik, hanem szellemi irányítás mellett a mentál síkról indul minden, és az asztrális közvetítő közegen áthaladva fizikai esszenciává sűrűsödik. A piknotikus processzusokat azután az ember magasabb vehikuluma megfordítja, és újra módosított pszichikai energiává szűri. Magasabb emberfajtánál a szűrés egészen a szattwikus fényig tisztul. Mindebből az következik, hogy az intenzív szellemi munkát végző ember, a fizikai sík bázikus elemei mellett más világok energiáit is felhasználja. A szuperior koordinátákból beáramló erők annál nagyobbak, minél magasabb frekvenciájú az egyén intellektuális kapacitása.
    A fizikai erőkvantumokhoz arányítva, az okkult forrásokból abszorbeált áramok százszorosak,
ezerszeresek lehetnek! Miután pedig az egész folyamat regulátora az inkarnált szellem, mindaddig számíthatunk a felsőbb világok erőtömegeire, amíg intenzív érdeklődéssel együtt járó munkát végzünk.
    Ez az oka, hogy az ötven éven át dolgozó munkás nehéz körülmények között is egészségesen dolgozhat, míg nyugdíjba helyezése után hirtelen betegeskedni kezd, majd ha nem sikerül megfelelő elfoglaltságot találnia, halálos bajba süllyed. Nem működtetett izmok és idegpályarészek sorvadásnak indulnak. De nemcsak azért, mert a gyakorlás hiányzik, hanem mivel az életerő mindig rejtve maradó transzcendentális reservoárja a szellem kapcsolótábláját az egyéni impulzuskimaradás után többé nem éri el. Az erőfeszítésről való lemondás, az érdeklődés megszűnése elzárja a magasabb világkoordinátát, törést szenved az energia vezetéke. Ezzel szemben igaz az is, hogy bizonyos okkult (ma még rejtett) módszerek ismerete nélkül nem
igen lehetséges a szuprakozmikus áramok teljes kihasználása.
    Az ezoterikus pszichológia, a keleti jóga és a hermetikus praxisfajták sokféle eljárást ismernek, amelyekkel magasabb világok energiakvantumait széles sugárban a földi felvevő állomás felé irányíthatjuk.
Az individuum okkult iskoláztatása képessé teheti az egyént a szabadon áramló erők felhasználására."

Végezetül

A könyvesboltokban és antikváriumokban, sőt az online áruházakban is hozzá lehet férni könnyedén Wictor több könyvéhez, az Eón tudományából például két antik példány is elérhető az alábbi oldalról a bejegyzés írásakor: http://bookline.hu/Az_uj_eon_tudomanya
Az író nyelvezete észrevehetően szakszavakkal tűzdelt, szinte mindenhol magától értetődő titkosítással él, ugyanakkor rendkívül érthető és lényegre törő. 
    Most csak ez a műve került nagyító alá, de tervezem egy nagyobb lélegzetvételű, teljes életművel való foglalkozó bejegyzés megírását, ahogy a biotóniám engedi.