2012. augusztus 27., hétfő

Gyönyörű zöld (La Belle Verte) film

Gyönyörű zöld azaz (La Belle Verte /Beautiful green) "egy ritka francia film, amelyet nem hivatalosan betiltottak, 1996-os elkészülte óta nem játszották moziban, és tévén is csak néhány eldugott csatornán a késő éjszakai órákban."
Coline Serreau írta, rendezte és játssza a főszerepet, ő lehelt életet Milába. Az alkotás egész egyszerűen megismételhetetlen és rendkívüli. Lágy humorral és könnyedséggel mutatja be a modern ember természethez való, mindinkább torzuló viszonyát.

Az 1996-os film pont olyan, amit elvárnánk egy jó francia művészfilmtől: franciául beszélnek benne, akciódús , mulattat, ráébreszt bizonyos velünk is kapcsolatos problémákra és elmondhatjuk a végén, hogy egyáltalán nem unatkoztunk rajta.
A filmnek van egy alapvető komikuma, amin viszont ha kicsit is túllátunk és nem csak olcsó sci-fiként tekintünk rá, akkor bizony egy súlyos társadalomkritikába csöppenünk. Kritikája könyörtelen, egyáltalán nem tűr megalkuvást. Felhívja a figyelmünket, hogy - a technikánk mögött nincs lélek
- a pénzünk értéktelen
- laposak a kapcsolataink, elvárjuk hogy szeressenek minket, de másokat mi képtelenek vagyunk
- a mérgezett levegő és más szenny közepette járunk és ezzel mit sem törődünk. - stb...

A főhősnő képes különleges erejével rövid időre megváltoztatni a földieket, de nem úgy, mint ahogy a modern filmekben: ő nem hipnózist, agykontrollt használ: fegyvere hogy letudja kapcsolni, párszor akaratlanul is az embereket abból a negatív szutyokból, amiben egyébként egész életüket töltik.
Ennek azonban van egy logikus mellékhatása, mondhatnánk úgy is, hogy egyszerre túl sok fényt kapnak ilyenkor ezek a szereplők és amennyire a kezelés meg is tisztítja őket; ép annyira össze is zavarja.
            Mila, a távoli bolygóról érkezett, pedig kezdetektől fogva egyfajta állandó fordított zavarba csöppen bele (szamszára?/ nehéz karmikus közeg?). Próbálja megérteni, hogy egyáltalán miképpen is maradhatunk mi emberek életben így a Földön...?
Ő utána érkeznek mások is a bolygónkra, azok vele ellentétben nem a nagyvárosba, hanem a kevés még ki nem irtott Ausztrál őslakosokhoz csöppennek. Érdekes mód, őket a bennszülöttek rögtön testvérükként fogadják és az erők együttes, közös nyelvén kommunikálni is tudnak egymással. A film során megtudjuk, hogy Mila bolygója már átélte azt, amihez az emberiség csak most ért el. 
A testvér-bolygónk azonban gyorsabban túltette magát a "gyermekbetegségeken". A károsnak bizonyuló, lelketlen technikaelvűséget csírájában elfojtotta és visszatért a szabadabb, őstudatosság forrásához. Serreau filmjének egyik legnagyobb érdekessége az, hogy eltér a mainstream-től, a "földönkívüliek" nála nem torz lények, ha nem egyszerű, de spirituális tudásra szert tett emberek. Méghozzá olyanok, akik pusztán azért nevezhetőek felsőbbrendűek a földi átlagtól, mert "tudják, hogy kell élni", nem az egójuk ködében léteznek, nem halmoznak fel olyat, amire nincs szükségük és a szeretet bőségének óceánjában nőnek fel. Mindemellett még egész jól is együtt tudnak működni.
Valamint, ha nem tűnne fel rögtön az elején: amennyiben szükségük van rá; a távoli utazásokhoz nem űrhajókban, hanem az ember köré gyűjtött energia gömbökben közlekednek. Amit bárki meg tud teremteni, - ha tudja a pontos célt.
 
A spoilerekről egyelőre ennyit, ha még nem néztük meg a filmet, akkor tegyük :) Magyar szinkron, eddig legalábbis még nem készült hozzá, angolul is csak feliratot lehet találni.

Nincsenek megjegyzések: