Gyönyörű zöld azaz (La Belle Verte /Beautiful green) "egy ritka francia film, amelyet nem
hivatalosan betiltottak, 1996-os elkészülte óta nem játszották moziban,
és tévén is csak néhány eldugott csatornán a késő éjszakai órákban."
Coline Serreau írta, rendezte és játssza a főszerepet, ő lehelt életet Milába. Az alkotás egész egyszerűen megismételhetetlen és rendkívüli. Lágy humorral és könnyedséggel mutatja be a modern ember természethez való, mindinkább torzuló viszonyát.
Az 1996-os film pont olyan, amit elvárnánk egy jó francia művészfilmtől: franciául beszélnek benne, akciódús , mulattat, ráébreszt bizonyos velünk is kapcsolatos problémákra és elmondhatjuk a végén, hogy egyáltalán nem unatkoztunk rajta.
A filmnek van egy alapvető komikuma, amin viszont ha kicsit is túllátunk és nem csak olcsó sci-fiként tekintünk rá, akkor bizony egy súlyos társadalomkritikába csöppenünk. Kritikája könyörtelen, egyáltalán nem tűr megalkuvást. Felhívja a figyelmünket, hogy - a technikánk mögött nincs lélek
- a pénzünk értéktelen
- laposak a kapcsolataink, elvárjuk hogy szeressenek minket, de másokat mi képtelenek vagyunk
- a mérgezett levegő és más szenny közepette járunk és ezzel mit sem törődünk. - stb...
A főhősnő képes különleges erejével
rövid időre megváltoztatni a földieket, de nem úgy, mint ahogy a modern filmekben:
ő nem hipnózist, agykontrollt használ: fegyvere hogy letudja kapcsolni,
párszor akaratlanul is az embereket abból a negatív szutyokból, amiben
egyébként egész életüket töltik.
Ennek azonban van egy logikus mellékhatása,
mondhatnánk úgy is, hogy egyszerre túl sok fényt kapnak ilyenkor ezek a szereplők és amennyire a kezelés meg is tisztítja őket; ép annyira össze is zavarja.
Mila,
a távoli bolygóról érkezett, pedig kezdetektől fogva egyfajta állandó fordított
zavarba csöppen bele (szamszára?/ nehéz karmikus közeg?). Próbálja megérteni,
hogy egyáltalán miképpen is maradhatunk mi emberek életben így a
Földön...?
Ő utána érkeznek mások is a bolygónkra,
azok vele ellentétben nem a nagyvárosba, hanem a kevés még ki nem irtott
Ausztrál őslakosokhoz csöppennek. Érdekes mód, őket a bennszülöttek rögtön
testvérükként fogadják és az erők együttes, közös nyelvén kommunikálni is tudnak
egymással. A
film során megtudjuk, hogy Mila bolygója már átélte azt, amihez az
emberiség csak most ért el.
A testvér-bolygónk azonban gyorsabban túltette
magát a "gyermekbetegségeken". A károsnak bizonyuló, lelketlen
technikaelvűséget csírájában elfojtotta és visszatért a szabadabb,
őstudatosság forrásához. Serreau filmjének egyik legnagyobb érdekessége
az, hogy eltér a mainstream-től, a "földönkívüliek" nála nem torz
lények, ha nem egyszerű, de spirituális tudásra szert tett emberek. Méghozzá olyanok, akik pusztán azért nevezhetőek felsőbbrendűek a földi átlagtól, mert
"tudják, hogy kell élni", nem az egójuk ködében léteznek, nem
halmoznak fel olyat, amire nincs szükségük és a szeretet bőségének óceánjában nőnek fel. Mindemellett még egész jól is együtt tudnak működni.
Valamint, ha nem tűnne fel rögtön az elején: amennyiben szükségük van rá;
a távoli utazásokhoz nem űrhajókban, hanem az ember köré gyűjtött energia
gömbökben közlekednek. Amit bárki meg tud teremteni, - ha tudja a pontos célt.
A spoilerekről egyelőre ennyit, ha még nem néztük meg a filmet, akkor tegyük :) Magyar szinkron, eddig legalábbis még nem készült hozzá, angolul is csak feliratot lehet találni.