Ezzel elérkeztünk a második okhoz is, amiért billentyűzetet ragadtam, a youtubeon hála az égieknek és az igyekvő sorstársaknak már számos több órás Echkart Tolle előadás megtekinthető.Ezekből és a Bowden idézett soraiból elevenítsük akkor hát fel ismét miért is érdemes figyelni Tolléra!
Tom Butler - Bowdon
Szellemek a palackban; 50 mű a spiritualitásról:
1999 A
most hatalma
„Ne keress semmilyen más állapotot, mint
amiben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol
létre! Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke
állapotát! Abban a pillanatban, ahogy teljesen elfogadod a békétlenségedet, az
békévé változik át! Minden, amit tökéletesen elfogadsz, az odajuttat: a lelki
béke állapotába visz. Ez a megadás csodája!”
„Ha nem állsz ellen az életnek, akkor a
kegyelem az ellazultság és a könnyűség állapotában vagy. Ez az állapot már nem
függvénye annak, hogy miként mennek a dolgok, jól vagy rosszul Szinte
paradoxon, mégis az tapasztalható, hogy ha megszűnik a formától való belső
függésed, akkor életed általános feltételei – a külső formák – hajlamosak óriási
mértékben javulni!”
43. fejezet
Eckhart Tolle
"A modern spirituális irodalom egyik
gyöngyszeme, A most hatalma: útmutató a
megvilágosodáshoz (The Power of Now: A Guide to Spiritual Enlightenment)
című könyv először Kanadában jelent meg. Az igazi áttörést azonban az
jelentette, amikor az Egyesült Államokban is a könyvesboltok polcaira került,
ahol egy csapásra bestseller lett, Eckhart Tolléból, pedig keresett előadó. Míg
a spirituális művek és a New Age szellemisége által inspirált írások többsége
földtől elrugaszkodott fogalmakkal próbálja megragadni a transzcendens
lényeget, A most hatalma kizárólag azokra a problémákra összpontosít, amelyeket
az adott pillanatban megélünk és arra személyre, akik e pillanatban vagyunk. A „segíts
magadon”, a „hogyan légy sikeres” típusú munkák közül is kiemelkedik, nemcsak a
spirituális könyvek közül, mert szembeszáll azzal az elterjedt meggyőződéssel,
hogy akkor is fényes jövő vár ránk, ha nem foglalkozunk a jelennel. Ez a mű
egyben mesteri szintézise a buddhista, keresztény, a taoista és más hagyományok
tanainak, de kielégíti azt a XXI. századi igényt is, hogy a konvencionális
vallások keretein kívül gondolkozzunk, felismerve, hogy valahol minden vallás
ugyanazt mondja.
Tolle
az után mélyedt el a spirituális szövegekben, hogy 29 éves korában a
megvilágosodás egy pillanatában felismerte az igazságot, amit ezek az írások
közvetítenek. A kérdés-felelet formában írt mű első oldalain Tolle elmeséli
hogyan történt ez. Hirtelen váltását az öngyűlöletről a tartós békére
hitelesíti mindaz, amit leír.
Több vagy, mint az elméd!
Civilizációnk az elme vívmányaira épül,
írja Tolle, és sok közülük valóban igen figyelemreméltó. Hajlamosak is vagyunk
szüntelenül gondolkodó elménket önmagunkkal azonosítani. Az elme mögött azonban
a létezés másfajta állapota húzódik meg, ez valódi énünk. Ha ráhangolódunk és
általa tudjuk irányítani gondolatainkat, új szemszögből vehetjük szemügyre
érzelmeinket.
Amíg
nem sikerült irányításunk alá vonni elménket, addig az irányít bennünket. Az
elme folyamatos párbeszédet tart fenn önmagával, amelyet nehéz elhallgattatni.
Szüntelenül véleményt alkot, s ezt mindig a múlt történéseire alapozza. Ebből
kifolyólag nem igazán tudjuk a dolgokat azon frissében, a jelenben
megtapasztalni. A ma így soha nem lehet olyan jó, mint az eljövendő szép napok
vagy azok, amelyek már elmúltak.
Az
ember hajlamos azt gondolni, hogy ez a szüntelenül gondolkodó hang „ő maga”, de
valójában csak egy része annak, akik vagyunk. A gondolkodás szenvedélybetegei
vagyunk, jegyzi meg Tolle, lévén az egó azáltal biztosítja számunkra
identitásunk érzetét, hogy folyamatos gondolkodásra sarkall bennünket. Azonban
ez az örökös gondolkodás lehetetlenné teszi, hogy egyszerűen csak élvezzük a
pillanatot.
Hogyan
szabadulhatunk meg a kényszeres gondolkodástól? Először is, távolabbról kell
szemlélnünk elménket, megfigyelve, mit mond. Így szemtanúi lehetünk az érzelmek
és gondolatok háborgó tengerének, ami nap mint nap elsodor bennünket. Azonban
ez az örökös gondolkodás lehetetlenné teszi, hogy egyszerűen csak élvezzük a
pillanatot.
Hogyan
szabadaulhatunk meg a kényszeres gondolkodástól? Először is, távolabbról kell
szemlélnünk elménket, megfigyelve, mit mond. Így szemtanúi lehetünk az érzelmek
és gondolatok háborgó tengerének, ami nap mint nap elsodor bennünket.
Természetesen a problémák megoldása és a túlélés érdekében továbbra is használjuk
gondolkodó elménket, de ha képesek vagyunk tárgyilagosan szemlélni és
megragadni a mögötte rejlő valódi énünket, Tolle szerint már meg is tettük a
legfontosabb lépést a megvilágosodás felé. Amikor lecsendesedünk, ha csak egy
pillanatra is elhallgattatjuk gondolkodó elménket, nem valami álomszerű vagy
kábult állapotba kerülünk, hanem pontosan az ellenkezője történik: egyszer csak
jobban kezdjük érzékelni a jelent és a bennünket körülvevő dolgokat.
Összeszedettebbnek fogjuk érezni magunk.
Új élet a jelenben
Tekintetbe véve elménk működését a „jelenre
figyelés” állapotának elérése nehéznek tűnhet. Azonban már létezésének
felismerése is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy növeljük a percek számát,
amikor belső értelemben teljesen „éberek” vagyunk. Például beismerhetjük magunk
előtt, hogy az elmúlt órában különböző érzelmek, aggodalmak söpörtek végig
rajtunk. Beismerhetjük, hogy ezeket nem voltunk képesek kikapcsolni. Minden
alkalommal, amikor felismerjük, hogy nem a jelenben éltünk, nő annak az esélye,
hogy a jövőben nem így lesz.
Tolle
azt mondja, hogy a mindennapos megszokott tevékenységek által könnyebben
beléphetünk a „jelenbe”: ha kezet mosunk, beülünk az autónkba, lépcsőt mászunk,
lélegzünk – és tudatában vagyunk ezeknek a cselekvéseknek. Ha mechanikusak és
automatikusak, nem éljük meg a jelent annak teljességében.
Tolle
alaptörvénye az, hogy minél inkább ellenállunk annak a helyzetnek, amelyben
vagyunk, annál nagyobb fájdalmat fog okozni. Nyilvánvaló, hogy ha azt
gondoljuk, „ez nem történhet meg”, az a tény, hogy mégis megtörténik,
elviselhetetlenné teszi.
Ha
például azt a napot várjuk, amikor boldogok és gazdagok leszünk, a jelennel
szembeni ellenállásunk csak még jobban kiéleződik. Az a gondolat, hogy máshol
is, mással is lehetnénk, mást is csinálhatnánk, pokollá változtathatja az
életünket. De vajon van-e kiút? A szerző paradox megoldást kínál: meg kell
bocsátanunk a helyzeteknek, és el kell fogadnunk létjogosultságukat. Még akkor
is, ha gyűlöljük az adott helyzetet, fogadjuk el gyűlöletünket és tekintsük a
pillanat részének, ne mondogassuk magunknak, hogy „ez nem történhet meg, ez
lehetetlen”!
Tolle
arról az egzisztenciális idegenkedésről is beszél, amit az emberek a jelennel
szemben éreznek. A gondolkodó elme alapállapota „csaknem állandó, alacsony
intenzitású rosszkedvvel, elégedetlenség-, unalom- és nyugtalanságérzéssel –
egyfajta kellemetlen alaphangulattal jár.” Folyamatosan igyekszünk, hogy
megszabaduljunk a jelen nyerseségétől, letompítjuk, esetleg alkohol vagy drogok
használatával izgalmasabbá tesszük, nagyratörő álmokat szövünk, vagy épp
nosztalgiázunk. A bánat és a vágyakozás akkor jelentkezik, amikor nem vagyunk
képesek méltányolni a jelent, amely viszont az egyetlen valós idő, amelyben
részünk lehet. De ha megadjuk magunkat annak, ami van, módot találunk arra,
hogy kezeljük a jelen történéseit. Látni fogjuk, hogy létünk lényege nem azonos
egy adott élethelyzettel.
A
jelen pillanat, veti fel kihívóan Tolle, valójában problémamentes. A
problémáknak időre van szükségük, tehát minél inkább a jelenben élünk, annál
jobban csökkentjük életterüket. Tolle javaslata az, hogy tartózkodjunk a
helyzetek megítélésétől, így ahelyett, hogy egy eseményt jónak vagy rossznak
ítélnénk, fogadjuk el, hogy egyszerűen csak van. Ha egy másodpercig visszatartjuk
a félelmünket és az utálatunkat, azt fogjuk látni, hogy megjelenik a megoldás.
Ha
a létezés mély átérzésével cselekszünk ahelyett, hogy nyughatatlanul arra
törekednénk, hogy legyünk valamik, megszabadulunk a félelemtől. Paradox módon
ez a nyugodt állapot megkönnyíti az élethelyzetek sikeres megoldását. Tolle
szerint, ha bölcsen akarunk cselekedni, fogadjuk el a dolgokat úgy, ahogy
jönnek, és alkalmazkodjunk ahhoz, ami van, ahelyett, hogy összeomlanánk, amikor
valami nem úgy sül el, ahogy terveztük.
A jelen kapcsolatai
A megvilágosodott kapcsolatoknak
szentelt fejezetében Tolle megjegyzi, hogy a „legtöbb >>szerelmi
kapcsolat<< viszonylag gyorsan >>szeretet-gyűlölet
kapcsolattá<< válik”. Normális jelenségnek tekinthető, hogy a szeretet és
a vonzódás időnként hirtelen vad ellenségeskedésbe csap át, és azután ismét
visszavált ragaszkodásba. Ahogy a mondás tartja: se vele, se nélküle.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha el tudnánk kerülni a negatív állapotokat,
minden rendben lenne, de Tolle felfogásában ez soha nem fog megtörténni. A
szeretet és a gyűlölet szélsőségei egyaránt egymásra vannak utalva, és „valójában
mindkettő ugyanannak a működési zavarnak a két arculata”.
Amikor
szerelmesek vagyunk, úgy érezzük, hogy a másik ember kiteljesít bennünket, ennek
hátulütője viszont az, hogy egyre jobban ragaszkodunk ehhez az emberhez és
rettegünk, hogy elveszíthetjük. Az egó igényli a teljességet, ez azonban nem a
romantikus kapcsolatokban keresendő, mivel ezekben énünk kiteljesedése rajtunk
kívül álló valaki függvénye lesz. Mindannyiunkban lakik egyfajta fájdalom, ami
megszűnni látszik, amikor szerelmesek leszünk, de valójában ott marad és újra
felszínre tör, amikor a mézesheteknek vége.
A
valódi, hosszú távú kapcsolatok célja azonban
Tolle szerint nem az, hogy boldoggá tegyenek bennünket, vagy hogy segítségükkel
kiteljesedjünk. Sokkal inkább arra szolgálnak, hogy kihozzák belőlünk ezt a
fájdalmat, amelyet így átalakíthatunk valami mássá. Ez a kín azért létezik,
hogy tudatosabbá tegyen bennünket, és ha ezt képesek vagyunk belátni, magasabb
szintre léphetünk, a kapcsolat pedig – irreális elvárásainktól megszabadulva –
természetes módon sikeres lesz.
Ha
jelenlegi kapcsolatunk „esztelen színdarabnak” tűnik, ne próbáljunk elmenekülni
belőle, hanem hatoljunk benne mélyebbre és fogadjuk el a tényeket! Tolle
kijelenti, hogy a szoros kapcsolatok sohasem voltak bonyolultabbak, mint
korunkban, másfelől viszont éppen ekként kínálnak kiváló lehetőséget a
spirituális fejlődésre.
Záró megjegyzések
Ahelyett, hogy a siker nagyratörő
terveit tárná elénk, A most hatalma arra kér bennünket, hogy legyünk jelen a
mindennapi élet apróságaiban, hogy derítsük ki, képesek vagyunk-e minden egyes
pillanatnak jelentést adni. Miből ered a megbánás, ha nem abból, hogy nem
voltunk eléggé jelen egy helyzetben, ahol baj vagy épp csupa jó történt,vagy
egy kapcsolatban, amelyet azóta elvesztettünk?
Bizonyos
pszichés betegségek velejárója, hogy a beteg képtelen elhallgattatni a fejében
zajló belső beszélgetéseket. Ezzel szemben az a személy, aki teljes mentális egészségnek
örvend, el tudja csendesíteni elméjét, és ebből a nyugalomból eléri a lét
valódi állapotát, amely tökéletes megoldásokat kínál problémáinkra.
Bár
a klasszikus spirituális művekre jellemző személyes megvilágosodás stílusában
íródott, A most hatalma újnak tűnik, sőt forradalminak, és az élet
megváltoztatásának kivitelezhető módszereit kínáló művek közül a
leggyakorlatiasabbak közé tartozik.
Akit
érdekel a mű, mindenképpen többször olvassa el. Tolle stílusa letisztult és
világos, így azt gondolhatjuk, hogy elsőre is megértettük a könyv
mondanivalóját, de valójában csak akkor foghatjuk fel a maga teljességében, ha
a tanításokat a gyakorlatban is hasznosítjuk.
Eckhart Tolle
Tolle Németországban született.
Tanulmányait Angliába a Londoni és a Cambridge-i Egyetemen végezte, ahol később
kutatóként és felügyelőtanárként is dolgozott.
Az
elmúlt évtizedben spirituális tanítóként működött, csoportos és egyéni
foglalkozásokat tartott Európában és Észak-Amerikában.
Brit-Kolumbiában,
Vancouverben él. A most hatalmát eddig 17 nyelvre fordították le."
*További videók, más oldalakról, cikkek az íróról, sőt hazai Tolle - klubokról az Új Föld.hu oldalon találhatók.
Továbbá: A most hatalma könyv online olvasásra - itt található (scribd).