2012. január 29., vasárnap

Szepes Mária

"Szepes Mária számos könyv szerzője, ezek közül a Vörös Oroszlán világhírűvé lett ezoterikus körökben. Rendkívül művelt, és tapasztalt ember volt, sugárzott belőle valami leírhatatlan... Bölcsessége és szeretete örökké velünk marad, hiszen tanítása szerint: "az élet örök"."
"Szepes Mária írót a mai spirituális áramlatok egyik meghatározó tanítójának és a század élő emlékezetének tartja a hazai ezoterikus irodalmi élet."
- Régóta szerettem volna Mária néniről is egy külön posztot közölni, most ez a hiánypótlás valósul meg. Úgy gondolom, hogy a nyilvánvaló élettörténeti adatok, fotók, videók bemutatásától többet az elme tekervényeitől nem várhatunk. Annak, aki szeretne bővebben informálódni erről a csodálatos és misztikus nőről, az kezdetnek nyisson ki egy Vörös Oroszlánt (vagy ha az már megvolt az életmű más darabját), nézzen önmagába és ne féljen szívvel teli úton haladni!

É l e t r a j z:

Családja:
Papír Mária (Scherbák Magdolna) (Budapest, 1908. december 14. – Budapest, 2007. szeptember 3.), színész, forgatókönyvíró, író, költő. Ismertebb nevén Szepes Mária, íróként Orsi Mária, színészként Papír Magda volt.
          Apja Scherbach Oziás (1877-1911), művésznevén Papír Sándor, színész, anyja Kronémer Mária (1883-1953), művésznevén Kornai Margit, énekes-, színésznő volt. Szepes Mária bátyja Scherbach (Papír) Viktor (1907-1976), nyelvész, író, filozófus, zenész, asztrológus volt. Filmesként Papír illetve Galántai Viktor néven is szerepelt, írói neve Wictor Charon volt. Jelentős életművet hagyott hátra, ami már keletkezése pillanatától, egész életművét meghatározóan, inspirálólag hatott Szepes Máriára.

Gyermekkora:
Apja 1911-ben, nem sokkal halála előtt megalapította az Újpesti Népszínházat, és a kis Mária már 3 éves korától gyermekszínészként kezdte pályafutását. Ekkor a család még Újpesten élt, előbb a Tavasz, majd a Deák utcában. 1913-ban Pestre költöztek, a Rákóczi út 51. számú házba. 1915-ben anyja újra férjhez ment. Galánthay Balogh Béla filmrendező vette el, aki színészként kezdte, majd 1916 és 1943 között 67 filmet rendezett.
          Mária a Rökk Szilárd utcai elemi iskolába jár. Első gyermekszerepét a Cigányszerelem című operettben kapta, kétévesen. Kiskorában Papír Magda néven több némafilmben is játszik, köztük a A megfagyott gyermekben, melyet nevelőapja rendezett. 9 évesen már verseket, novellákat írt. 1925-ben, 17 éves korában balettvizsgát, majd kereskedelmi érettségit tesz, ami után a Walter-féle szemináriumban művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgat. Kezdetektől fogva írónak készül, képzi magát, nagy hatással van rá a Nyugat és Ady Endre versei. 1929-ben, 21 éves korában kezdi naplójegyzeteinek írását.

A harmincas évek:
Megismerkedik Szepes Béla (1903–1986) képzőművész, többszörös atléta- és síbajnokkal, olimpiai ezüstérmessel, akivel 1930. december 24-én össze is házasodnak, ezután veszi fel a Szepes Mária nevet. Mária zsidó családban nevelkedett, ám már gyermekkorában meghatározó élmény volt számára a család ismeretségi köreiből beáramlott keresztény hit, amit fiatalkorában nevelőapja, most pedig férje is a családba hoz. Mindig is a kereszténységet érezte magához közelebb állónak, ez későbbi világképében is meglátszik.
          1931. január 2-án Berlinbe utaztak nászútra, és egyben dolgozni is, újdonsült férje ugyanis több német lapnál volt alkalmazott újságíró és sportkarikaturista. Három évet töltöttek Berlinben. Szepes Mária ezalatt Samuel Gerling professzornál pszichológiát, irodalomtörténetet, összehasonlító vallásfilozófiát tanult, itt alapozta meg későbbi írásaiban visszaköszöntő világképét és gondolkodásmódját ("az összefüggések tudománya"), közben karcolatokat írt az Ullstein Berliner Zeitung im Mittag napilapba. Vizsgáit már nem tudta letenni a közelgő második világháború miatt. Professzorát zsidó származása miatt elhurcolták.
          1933-ban hazatértek, és a Budafoki út 55. alá költöztek. A fiatalasszony néhány évig a Budapester Rundschau munkatársaként dolgozott, Szepes Béla pedig apósa néhány filmjében is részt vállalt, hol forgatókönyvíróként, hol rendezőasszisztensként.
1934-es, Kékes-tetői élményeiből írta Akiknek pénzük van c. regényét.
1938-ban férjével a Kökörcsin utcába költözött. Májusban megszületett egyetlen gyermekük, Szepes Miklós Béla, aki 7 hónapos korában, decemberben meghalt. A családi tragédia után néhány hónappal a már gyerekszobával is kialakított, szomorú emlékű lakást elhagyták, és átköltöztek a közeli Ulászló utca 72-es számú házába.

Háborús évek:
1939-ben, Tihanyban, egy rózsakeresztes inspiráció hatására Szepes Mária hozzákezdett akkor még novellának indult írásához, amely az idők folyamán legismertebb regénye, majd az egyik legkalandosabb életű magyar könyv lett: A Vörös Oroszlán. Ezen a művén öt évig dolgozott.
          A beszélőfilm legsikeresebb korszakában nevelőapja 1941-ben alapított vállalatában készült filmjeihez Orsi Mária néven forgatókönyveket is írt, köztük A megfagyott gyermek újonnan forgatott változatához, amelyet az első, valóban gyermeksorsot bemutató magyar filmként tartanak számot. "Családi vállalkozásként" a filmvilágban évek óta rendezőként tevékenykedő apja és színésznő anyja megalapította a Balogh Film KFT-t, ami többek között két Karády-filmet is gyártott. Az egyik, a Ne kérdezd ki voltam!, anyja ötletéből, Szepes Mária forgatókönyvéből, bátyja zenéjével és apja rendezésével készült. A rengeteg cenzurális vágás ellenére ("a legjobb jeleneteteket vágatták ki") a film nagy siker lett. A másik, az Ópiumkeringő szintén sikeres lett, a forgatókönyvet és Karády Katalin dalszövegeit itt is Szepes Mária írta.
          A háborút Viktor bátyjával leányfalui nyaralójukban vészelte át. Ide is csak úgy tudtak lekerülni, hogy bátyja, aki jógagyakorlatainak köszönhetően irányítani tudta szívműködését, „rosszul lett”, és azután kalandos körülmények között egy mentőautón menekültek vidéki elszigeteltségükbe. Szepes Béla, aki származása folytán „védett” volt, közben Pesten próbált segíteni az üldözötteken. A háború végeztével férjével sikerült beköltözniük egy romos pasaréti villalakásba, majd a helyreállítás után Viktor bátyjával már telt házas előadásokat tartottak a Bristol Szállóban és a Zeneakadémián. Amíg lehetett.

A Vörös Oroszlán:
1946-ban jelent meg A Vörös Oroszlán, Orsi Mária szerzői névvel a Hungária kiadásában, 2000 példányban. Nem sokkal megjelenése után, amikor a kiadókat is államosították 1948, a könyvet felforgató és veszélyes műnek találván, begyűjtötték, és minden példányát bezúzták. Negyven évig volt tiltott könyv. Íróját, a nem létező Orsi Máriát nem találták. Hamvas Béla,Szepes Mária igen jó barátja, aki ekkor már a Széchényi Könyvtárban dolgozott, meg tudott menteni négy példányt.„Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni.”, mondta Szepes Mária, és így is lett. A mű első német kiadása már 1947-ben megjelenhetett. 1984-ben, az Amerikában élő Püski Sándor az eredeti kiadás alapján New Yorkban publikálta. Szintén, 1984-ben, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában némileg meghúzva és egy utószóval kiegészítve, fantasyként ismét megjelent, 58 ezer példányban. Végül 1989-ben jelenhetett meg ismét szabadon a mű. A mű a Német Szövetségi Köztársaságban A Hónap Könyve lett, 1985-ben pedig a Lasswitz-alapítvány versenyén is helyezést kapott. Fordításait is több országban olvashatják.
          A könyv alaptémája egy elixír, maga a Prima Materia, amely a halandókat halhatatlanná, vagy legalábbis hosszú életűvé teszi, és a kiválasztottaknak megadja azt a képességet, hogy emlékezzenek előző életeikre, tetteikre. A könyv első olvasatban egy izgalmas regény, aminek története több évszázadon ível át. Sokak azonban ezoterikus beavatási regényként tekintenek rá.

Kommunizmus alatt:
A negyvenes évek végén, az újabb könyvégetések idején Szepes Mária és Viktor bátyja előadásainak más formát kellett ölteniük. 1947. május 27-én kezdődtek, immár saját lakásukon, az Academia Occulta előadásai, melynek fakultásait tizenhat jegyzetben adták közre, akkor még természetesen „szamizdatként”.
          „Budai lakásomban 1945 óta adták és adják egymás kezébe a kilincset a látogatók, köztük olyan nevek, mint Baktay Ervin, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor. 1947 után egész kis földalatti kulturális mozgalom alakult ki nálunk. Titokban olvastuk, fordítottuk a szinte megszerezhetetlen műveket az Állatfarmtól a Sötétség délbenig.” A tanfolyamok teljes anyaga saját hazájában majd csak fél évszázad elmúltával láthatott napvilágot.
          A kommunizmus legsötétebb éveiben kezdte el Szepes Mária Pöttyös Panni sorozatát, ami azután rövid időn belül nagy sikert aratott, ma is újabb és újabb kiadásai követik egymást.
„A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és ő egyszercsak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg csak azért, mert volt benne egy négy éves szovjet kislány.” Valószínűleg ezért kapta az írónő 1963-ban a Népművelési Intézet Jutalmá-t…

Raguel 7 tanítványa:
1947-ben már írta, 1977-ig érlelte Szepes Mária a A Vörös Oroszlánnál nem kevésbé fontosabb, ám jóval kevesebbet emlegetett regényfolyamát, a Raguel hét tanítványát. A mű sok életrajzi elemet tartalmaz önmagáról, és Viktor bátyjáról is.
          „A »Raguel-Saga« írása közben plasztikusan életre kelt valamennyi hősöm, hősnőm alakjával annyira azonosultam, hogy velük együtt éltem át szerelmeiket, csalódásaikat, sikereiket, kudarcaikat, örömeiket, vergődésüket. Velük merültem poklok szakadékába, s emelkedtem a Kozmosz végtelenné táguló kiterjedései közé. Ma is velem vannak. Szellemi, érzelmi gazdagságot sugároznak, megosztják azokkal az olvasókkal, akik elméjüket, lelkület megnyitják előttünk.”
          Raguel, az időtlen, évszázadokon át újjászületett Mester (vagy maga Raguel arkangyal?) magához hívja tanítványait, a zodiákus jegyeinek 7 képviselőjét, amúgy közönséges földi halandókat, hogy együtt vészeljék át a közelgő Világalkonyt, és megalapozzák a jövendő emberiség létét. Ám még a nagy találkozás előtt megismerhetjük a szereplőket. A jellemábrázolások kitűnőek. Szinte minden szereplő életét születésétől fogva nyomon követhetjük, azoknak lelki-szellemi fejlődésével egyetemben. A 7 főszereplő a 7 alkímiai bolygó: a Hold, a Mars, a Merkur, a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz, és a Nap őstípusa, de ugyanúgy jelenti a beavatás 7 fokát. Amíg „véletlenül” mindannyian eljutnak Mythenburg várába, a végkifejletig.
          „A Raguel hét tanítványát életem főművének, és utolsó nagy opuszának tartom. Egyes részeit ma bizonyosan másképp írnám meg, mégsem változtattam rajta, mert minden mozzanata összefügg szellemi fejlődésem szakaszaival, az egyre bővülő körű tanulmányokkal, amelyeket folytattam. Tudom, hogy a Raguel nem publikálható ma ebben az országban. De szilárd meggyőződésem, hogy amikor elérkezik az ideje, mindazok olvasni fogják, akikhez a benne rejlő fontos üzenetek szólnak…” Írta Szepes Mária 1977-ben. A művet azóta németre is lefordították (Der Berg der Adepten; Weltendämmerung) Az adeptusok hegye illetve Világalkony címmel, két kötetben.

Sci-fi:
Ugyanezekben az években az írónő, szinte csak ujjgyakorlatként – no és a A Vörös Oroszlán „fantasztikus” útját megalapozandó – több tudományos-fantasztikus regényt is alkotott, amellyel újabb olvasóréteget hódított meg: a felnövekvő fiatalságot.
Varázstükör regénye előbb jelent meg németül (Zauberspiegel), mint magyarul.

Rendszerváltás után:
Szinte negyedévenként bújnak elő Szepes Mária rég megírt és jobb sorsra várakozó kéziratai: az ezoterikus könyvek. Az írónőt a média is felfedezte. TV-filmekben, video-kazettákon láthatjuk, hallhatjuk, ahogy nevezték: az ezoterika, az okkultizmus „nagyasszonyát”, de ne feledjük: az ő tanításai Krisztusról is szólnak. Az Academia Occulta megismertetett bennünket Jézus életének kevéssé ismert momentumaival, megtudhattuk, hogy léteztek esszénusok, elvezetett a gnosztikus irodalom kapujához, bepillanthattunk a kopt kereszténységbe. Talán már nem meglepő, hogy már ezt a művét is lefordították német nyelvre.

Az írónő nevét viselte a Szepes Mária Általános Iskola. (1994-ben megszűnt.)
Szepes Mária 1994-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 1998-ban pedig a Középkeresztet vehette át munkásságának kései elismeréseként.
Alapító fővédnöke lett az 1997-ben indult Szintézis Szabadegyetemnek.
A Szegedi Egyetem filozófia tanszékén művei tankönyvnek számítanak. Haláláig interjúkötetén dolgozott Nemere Istvánnal.
„Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom untatni sem tudománnyal, sem művészettel senkit. Százötven könyvem jelent meg eddig, de kétszáz lesz azután, ha én már levetem a testemet…” /Szepes Mária
Netes linkek, források:
http://www.szepesmariaalapitvany.hu/szepes+maria
http://www.pink.hu/ezotema/szepes-maria-a-spiritualis-tanito-2115362
http://www.szepesmariaalapitvany.hu/fooldal

2012. január 13., péntek

Paksi Zoltán

1965 márciusában született Paksi Zoltán fő „foglalkozási körei” szerint: író, családapa, előadó, gyógyító, asztrológus és asztrozófus. Ő az akit, ha az asztrológia szóba kerül akkor feltétlen meg kell említeni. 

Csillagok, az égre írt tudás

Saját bevallása szerint élete egyik meghatározó feladata a gyógyítás és a csillagok ősi titkainak az átadása. Több mint húsz éve foglalkozik asztrológiával, 1998 óta tanítja is a csillagok világának titkait. 2001-ben jelent meg az ősi asztrológiai bölcseletről írott könyve, az Égi utak csillagüzenetei.

 „… minden szervem óra, mely csillagokhoz igazítva jár.” /József Attila

 "A csillagfejtés és az égi bölcselet (sophia) ősi titkaiba avat be a Magyar Asztrozófia könyve. Napjaink asztrológiája az állatövi jegyeket embertípusokká egyszerűsítette, néhány bolygót kártevőnek(!) minősített, míg az égi utak és a csillagok (astro) alkotta csillagképeket már évezredek óta figyelembe sem veszi. Az élet és a Tudás az égre van írva! A távolinak látszó, valójában bennünk lévő csillagok rejtik a lényeget ...
     Az asztrozófia a csillagok fényével és az égi utak figyelembevételével készíti el a születés pillanatának képletét. Ennek vizsgálatakor kiemelt jelentőséggel bírnak a Tejút "útkereszteződései" és az úgynevezett "beavató csillagképek. A zodiákus tizenkét jele mögé pillantva - immár tényleg az égre tekintve! - csodálatos, fényes világ túrul az asztrozófus, az asztrológus és minden nyitott szívű kutató elé is."
/P.Z. Égi Utak Csillagüzenetei borító
Paksi Zoltán munkájának és foglalkozásának különlegessége, hogy a csillagok mélyebb üzeneteinek megértésre koncentrál. Az asztrológia kifejezésben: az astro előtag csillagot jelent, a logos, a teremtő igét. „Az asztrológia, a csillagok fényéből születő, s általa létrejövő teremtő erők megismeréséről, s azok alkalmazásáról kell hogy szóljon a neve alapján!” – vallja az író. "Az asztrozófia magyarul csillagbölcseletet jelent. A megértés, az őselvek külső-belső felfedezésének az útja. Az asztrozófia inkább a belső, míg az asztrológia inkább a külső megjelenése a mágikus csillagismeretnek. Természetesen a kettő együtt alkot teljességet. Az ősi bölcselet szerint a Teremtő a Földre érkezett gyermekeinek, az embernek a tudást csupa-csupa fénnyel, tehát a csillagokkal az égre írta, hogy e világban elvégezhesse a küldetését, majd visszatérhessen Őhozzá, Haza, a Fénybe. Ezt a tudást őrizte az asztrológia addig – i.e. 500 körülig –, amíg a csillagok üzenetét ki nem vették ebből a csodás tudományból”.
     Könyvei, videói mellett szemtől-szembe is lehet vele találkozni előadásain, melyek nem ritkán telt házasok és minden esetben jó hangulatban telnek. Azon előadók közzé tartozik, akik a hallgatóság minden egyes szeletével képesek egyformán fenntartani a szemkontaktust. Úgy képes formálni a szavakat, hogy valóbban megelevenedik a legrégibb mítosz is az ember szívében. Végeredményben is egyfajta könnyed meseként képes előadni az egyébként nagyon is komoly, lényegi tanításokat.
 Reflaxáció:
"A reflaxáció egy gyógyító módszer, amit Paksi Zoltán dolgozott ki 1991 tavaszán, s az erről írott könyve 1992-ben jelent meg. A betegségeknek van testi megjelenése, melyek a tünetek által tudatosodnak az emberben, ám van lelki, szellemi, és energetikai szintje is. Egyszerűbben fogalmazva a betegségeknek van látható, és láthatatlan vetülete is. A gyógymódok java része a testet kezeli például tablettákkal, gyógynövényekkel, műtéti beavatkozással, stb. A lélek, a tudat és az energetikai rendszerünk gyógyítására már kevesebb módszer áll az ember rendelkezésére. A pszichológia, a meditációk, és pl. a zeneterápia énünk "láthatatlan" részeire hatnak.
A reflaxáció segítségével egyszerre, egy időben tudunk hatni a test - lélek - szellem szent hármasára, így a módszerbe vetett hit jelentősége szinte elhanyagolhatóvá válik a beteg részéről. A reflaxációs kezeléshez tartozik egy speciális meditációs hanganyag is, melynek segítségével ellazul, sokszor álomba szenderül a beteg. Ebben az állapotban a szervezet regeneráló, öngyógyító mechanizmusai felerősödnek, így a hanganyag önállóan történő hallgatása is gyógyító hatású, bár a reflaxációs kezelést nem pótolja."

 „Tudom, hogy a Nap s a milliárdnyi csillag nemcsak kint, hanem bent is fényesen ragyog! Ennek a belső fénynek a megélése vezet a boldogsághoz, az Istenben való Teljességhez!”


Honlapja az ASZTROZOFIA.HU, és https://csillagmeditacio.hu/
Youtube: youtube.com/user/PaksiZoltan

2012. január 10., kedd

Aranyi László: A megoldást kereső ember

Jópárszor már eljutottam Aranyi László honlapjára, azonban időhiányában nem volt lehetőségem behatóbban olvasgatni összegyűjtött cikkeit, csak át szaladtam rajtuk. Azonban emlékezetemben elraktároztam a készítő nevét és oldalát. A minap mit ad az ég, szemem elé került egy televíziós beszélgetés vele, amit (és még pár információt) fontosnak tartok megosztani.
Aranyi László a honlap-írás mellett: angol-informatika tanár, tagja a A Csillagászok Baráti-körének, a Magyar Asztronautikai Társaságnak tagja, Magyarországi Ufókutatók Szervezetek szövetségnek titkára, New York-i tudományos Akadémia tagja, szakfordító és satöbbi... Ezt én is csak azért említettem meg, hogy érződjön hogy a tanár úr feltehetőleg széles tudásanyaggal rendelkezik, melyeket nap-nap után bővít és nem szokása a bizonyítékok nélküli levegőbe beszélés (A leírt titulusok, megnevezések a következő videóanyagra támaszkodnak).
          Ezek után következzen rögtön is főtémánk, a HOLD:
Égi kísérőnk a misztikus-spirituális irodalomban érthető mód gyakori szereplő. Manapság is - ahogy Aranyi László mondaná - számos "független kutató" vitázik a Hold valós szerepéről és annak hatásairól. A viták túlnyomórészét a 20. század katonai és űrkutatási eredményei képezik, olyan nagyobb történelmi események, melyek jobban megvizsgálva valamiért sántítanak.

Azt minden ember tudja, vagy legalábbis sejti, hogy a nagyhatalmak és az azok által irányított hivatalos űrprogramok vezetői az átlagemberek számára nem minden információt tesznek nyilvánossá. A Holddal kapcsolatban többek közt a következő tényekről olvashatunk bővebben ITT és ITT.
Az ismert listákból én leginkább a légkört, a Hold-kőzetek eltérő korát, azok üregességét és a Holdról készült képek szándékos színtelenítését ragadnám ki részletesebben:
- A Holdnak van saját légköre, melynek nagyobb mennyiségű víz és egyes !hivatalos! források szerint kisebb folyók a fenntartói, mindennek természetesen a lehetősége is hidegen hagyja a tudományos elitet.
- Mérések szerint a Naprendszer feltételezett korától sokkalta idősebb "szürke" barátunk, valamint kevésbé masszívabb mint azt régen vélték (A Hold átlagos sűrűsége 3,34 g/cm3, mialatt a Földé 5, 5.) , bizonyos NASA tudós Dr. Gordon MacDonald szerint "ez a tény megköveteli, hogy a Hold belsejét inkább üregesnek, mint homogén szférának tekintsük.”
[Ez a kijelentés persze önmagában nem helytálló, viszont mindenképp érdekes ilyen dolgokat hallani egy NASA tudós szájából.]
- Színtelenítés és klónozás alatt, pedig maga Naprendszerünk bolygóiról készült fotók szándékos hamisítása értendő. Erre három váltakozó ellenvetés szokott elhangzani:
1.: A szemlélő a kusza fotókba túl sok mindent lát bele képzeletével vagy 2.: Lencse, képfeldolgozási hiba történt, esetleg 3.: Valós tereptárgyat látunk a fotókon, ami teljesen természetesen alakult ki.
Ha pedig már belefáradt a NASA a magyarázó emailek küldésébe, akkor minden retorzió nélkül burkolózhat a hallgatás mindentől védő varázsköpenyébe.

Erich Von Däniken
jellemezte úgy egyszer a jelenséget, mint "bólogató társadalmat". Ugyanis a tömegek valóban csak egy világított pontra, egy pódiumra koncentrálnak s magukban nem gondolják át az eseményeket - tisztelet a kivételeknek.

A következő fotó jól ábrázolja a probléma mibenlétét:
Ehhez hasonló képek láthatók pl. az Index, magyar hírportál cikkében is az Opportunity Mars-járójáról. Mindez történt 2011-ben, a 21. században amikor már alapkövetelmény mindenhol, hogy óriási felbontású, színes fotókat kapunk kézhez.
          De ezzel már át is csúsztunk egy következő témára a Marsra, ami legalább olyannyira érdekfeszítő történelemmel bír, mint holdunk:

A beszélgetések előhoztak belőlem egy rég szunnyadó kérdést: - Mennyi mindent láthatnánk egy saját műholdon keresztül? Azaz mi történne, ha sikerülne egy teljesen polgári műholdat, az elérhető legjobb minőségű kamerákkal felbocsájtani Föld-körüli pályára és azt bárki, akárki kezelhetné cenzúra nélkül? Vajon látnánk -e olyan dolgokat, amik ezelőtt csak kevesek kiváltsága volt? Vessenek meg érte ha másként gondolják, de számomra ez a 21. század egyik legnagyobb égetőbb problémája.
Ugyanis igenis többnek kell lennie civilizációnkban, több potenciál szunnyad benne, jelen formájában meg van fosztva egy mélyebb, kozmikus-tudatosságtól. Ez ellen a megfosztottság, (mesterséges) butítás és leárnyékolás ellen, pedig igenis érdekünkben áll tenni, mert az egész rólunk Aranyi Lászlókról, blog írókról-olvasókról, megismételhetetlen és csodálatos emberekről szól.
          Mi, piciny emberek a teremtés fejezeteiben néha, még magunkhoz képest is furcsán viselkedünk. Létezésünk velejárója, hogy nem tudunk és látunk mindent, persze becsületünkre legyen mondva néhanapján próbálkozunk. Jane Roberts írta-mondta az "Ismeretlen" valóság könyvében a következőket ezzel kapcsolatban:
„Tudatotok csak bizonyos átfogó célok, vágyak vagy szándékok eredményeit vagy következményeit szedegeti fel és választja valósnak elfogadottnak. Ezeket egy időstruktúrán keresztül követitek. Fókuszotok más, éppolyan legitim tapasztalás számára azt engedélyezi, hogy láthatatlanná vagy nem-érzetté váljon.
Ugyanúgy, ahogy egyetlen személyes biológiai történetet fogtok fel, csak egyetlen tömeges Föld-történetet fogtok fel.”
Én ezzel be is fejezném szóáradatom, kívánok az emberiség számára több gondolkodni merő fejet és további szórakoztató rejtélyeket, melyeken merenghetünk!
Üdv. a blogger

+ Kiegészítés: A beágyazott videók a FixHD tv tulajdonát képezik. A TV oldalán megtalálhatóak az itt látható videók és azokon túl még számos ingyenes megnézhető, érdekes beszélgetések, interjúk különféle témakörökben.

2012. január 3., kedd

A Maják Igazi Szavai

Nem igazán ástam bele magam a ma nagyon népszerű Maja jóslásokba, egyrészt mert azok túl sokrétűek, másrészt úgy érzem elég, ha az adott nép üzenetének a magját feltudom fogni. Főleg azután gondolkozok így, miután megtudtam, hogy 16 különféle -de együttesen működő- naptári rendszerük volt, és valójában a "világnak annyira nincs vége 2012-ben", hogy Maja jóslatok még száz és ezer évvel ez utánra is szólnak. Tehát változás zajlik, különféle ciklusok jönnek-mennek s mindeközben legjobb mint mindig amit tehetünk, hogy figyeljünk a lényegi üzenetekre:

"(...)Mi: a maják, az inkák, a maorik, a navajo-k, a sziúk, a tibetiek, a bennszülöttek és minden más ősi ember ugyanúgy tudja, hogy a csillagokról érkeztünk, és ugyanakkor a FöldAnyából születtünk.

          Az őseink azt mondják: Emlékezzetek! Spirituális lények vagytok fizikai testben. Fel kell ébrednetek most ráébredve arra a nagy bölcsességre, hogy mindennel és minden lénnyel kapcsolatban állunk, és a FöldAnyával, aki táplál minket!
          De ez a tudás nem akárhol van, hanem bennünk, egyenként mindannyiunkban. Lépj vele újra kapcsolatba, és kezd el ünnepelni az életet! Az idő elérkezett. És ezek a nagyanyáink és nagyapáink szavai. Mi mind EGYEK vagyunk. Most van az idő, mikor a bölcsek visszatérnek - és a bölcsek nem mások, mint mi magunk. A bölcsek mi vagyunk, te és én."

A teljes szöveg ITT és ITT olvasható.
A blog profiljától eltérően most elégedjünk meg ennyi kommentárral.
Ezúton Kívánok Boldog Új Évet is minden kedves ide tévedő vándornak!
Az Erő legyen veletek Úton a Csillagok közt! :-)

Az akadémikus tudomány öngóljai

Két videót szeretnék bemutatni ezúttal, két tudományos körökben jártas interjú alanyt,
Rick Strassman doktort és Michael Talbot írót. Akiknek, véleményem szerint hozzáállásuk a tudomány egyes területeihez rendkívül példa értékű; követendő nem csak a tudományos világ számára. Munkásságuk során szembekerültek a kozmikus ember minőségével, a még fel nem tárt képességeink és lehetőségeink végtelen birodalmával. Ahol bizony maguk „eszközeivel”, tudásszomjukkal csudadolgokra bukkantak. Lássuk hát, mit is mondanak el nekünk mindebből!
Kezdetnek legjobb, ha megnézzük az első videó anyagot. A fő téma a valóság holografikus képe. A valóság, ami sokkal inkább hasonlít egy holografikus képhez, mint egy szilárd szerkezethez, sokkalta képlékenyebb és változékonyabb. Miképp a komplexebb hologramnak is (annak amelyiket lézerrel kell megvilágítani, hogy előjöjjön belőle a kép) 2 fontos szintje van: az egyik a kivetített háromdimenziós kép, a másik pedig a technikai háttere, az interferencia-mintázat. Természetesen nem szószerinti hologramról beszélünk, ez mindössze csak egy jó hasonlat, de ezzel a megközelítéssel mégis közelebb kerülhetünk a megértéshez: A modell, a holografikus univerzum ideája a David Bohm fizikus és Carl Pribram neurológustól eredeztethető. Talbot az ő munkájukat tanulmányozva jutott el felismeréseire. S azt tapasztalta, hogy ez a fajta interferencia-mintázatú/holografikus nyelvezet a létezés alapját képezi, annyi mindenben jelenik meg hogy muszáj vele foglalkozni. Úgy néz ki többek közt, hogy az univerzum is és az emberi agy is holografikusan működik.


Rick Strassman beszámolója a DMT (dimetiltriptamin) szerről
és a tobozmiriggyel való munkájáról:

Rick Strassman 1990-ben kezdte kutatásait a tudattágító, vagy hallucinogén drogok emberre kifejtett hatásairól. A projekt 5 éve alatt körülbelül 400 adag DMT-t adott be 60 önkéntesnek. A kutatás az Új-Mexikói Egyetem Orvostudományi Intézetében folyt Albuquerque-ben, ahol a pszichiátria kinevezett docense volt.
Azért kezdett el a DMT-vel foglalkozni, mivel ez az anyag mindenkinek a testében jelen van.
Úgy gondolta, hogy a DMT forrása a rejtélyes tobozmirigy lehet, ami egy az agy közepén elhelyezkedő kis szerv. A modern orvostudomány keveset tud a mirigy szerepéről, az viszont gazdag metafizikai történettel rendelkezik. Descartes például úgy vélte, hogy a tobozmirigy a „lélek trónja” és a nyugati és keleti misztikus hagyományok is ide helyezik a legmagasabb spirituális központunkat.
     Azért indultak el a kutatásai, mert érdekelte, hogy meg tudja –e határozni a misztikus tudatállapotok biológiai alapjait. Nagy hatást gyakorolt rá a spontán megjelenő misztikus tudatállapotok néhány közös vonása (meditáció, spirituális gyakorlatok és halál közeli élmények). Ezek a spirituális élmények, pedig szintén közös vonásokat mutatnak a pszichedelikus drogokat nagy dózisban használó emberek élményeivel.
       Ezen hatásokon elmélkedve felmerült benne, hogy az agyban lehet valami pszicheledikus hatással bíró anyag, ami az ilyen élmények okozója, elindítója lehet. [Itt érdemes pár percig eljátszani a gondolattal, hogy vajon mennyire okozója és mennyire kísérője az állapotoknak?]
original jpg: http://www.healingtherapies.info/Pineal%20Gland.jpg
Így tehát jogosan kezdte érdekelni a mirigy, mint valamiféle pszichedelikus vegyület lehetséges forrása az agyban. A mirigy pici kiterjedésű, s úgy tűnik, hogy van valamiféle vizuális kapcsolata a fénnyel és a színekkel, s elég hosszú történelme van a misztikus irodalomban, ahol "harmadik szemként" és "homlokcsakraként" ismert.

A tobozmirigy működését vizsgálva jött rá, hogy az képes egy DMT (dimetiltriptamin) nevű anyag előállítására. Ez a DMT, pedig közeli kémiai rokona a szerotoninnak. A DMT maga erősen hallucinogén vegyületnek bizonyult. Úgy tűnt, hogy a tobozmirigy tartalmazza a DMT készítéséhez szükséges összes enzimet és alkotóelemet. Rick kisakkozta, hogy az előbb említett különleges tudatállapotok alatt DMT szabadul fel és az stimulálja az agyat. Fölmerült benne, hogy ugyanígy képes lehet stimulálni a születés ideje alatt az agyat is.
       - A tobozmirigy stressztől nagyon jól védett, de „stresszbe hozható, ha elég stressz éri.”
Le lehet győzni a védőmechanizmusát, s nyilvánvalóan a legstresszesebb időszak egy ember életében a halál idejében van. Ilyenkor a stresszhormonok, mint például az adrenalin és az endorfinok szintje rendkívül magas a halál idejében. Ezek együttesen, pedig stimulálhatják a DMT létrehozását és felszabadulását a tobozmirigyből ebben az időszakban.
Így az egyén tudata a DMT hirtelen felszabadulásának lehet kitéve a halál idejében. Így lehet, hogy az utolsó dolog, amit a testében a tudatával valaki felfog, azaz ezen hihetetlenül pszichedelikus anyag nagymennyiségű felszabadulása. Kísérletei alatt felfedezte tehát, hogy abnormális DMT szintek olyan tudatállapotokat eredményeztek, amik teljesen hasonlóak a túlvilági élményekhez. A kísérletek alatt majdnem minden tesztalany átélte tudatának mélyreható és összetéveszthetetlen elválását a testétől. A DMT nagyobb dózisban elősegítette a halál közeli élmények átélését, sőt úgy tűnik, hogy ténylegesen elindította a túlvilági gépezet működését.

A tanulmány egyik legváratlanabb eredménye az intelligens lényekkel való találkozásokról szóló beszámolók gyakorisága volt. Érzékelték az önkéntesek jelenlété, és kapcsolatba is léptek velük ezen a különös helyen…
       Beszámoló:„Nagyon intelligenst volt. Egy kicsit sem hasonlított az emberre. Hasonlított egy méh-re. Körbevezetett a kaptárban, nagyon barátságos volt és egyfajta kellemes és meleg energia sugárzott a kaptár minden részéből. Azt gondoltam, hogy csodálatos dolog lehet ilyen kellemes és szeretetteljes környezetben élni. Azt mondta nekem, hogy ez a jövőnk iránya.
       Voltak barátságos és rosszindulatú lények is. Néhány segítő angyalszerű volt, míg más lények ellenségesek és fenyegetőek. És jó pár önkéntes megrázó élményeket élt át az ilyen lényekkel való találkozás során.
- A segítők és támogatók gyakori megjelenése, - hogy megkönnyítsék az átkelést a létezés más világaiba minimum egy erős párhuzam meglétét sugallja a történelmi temetkezési és túlvilági hagyományokkal.
- A tobozmirigy rendkívüli tulajdonságainak felfedezése magyarázattal szolgál, hogy a templomok, furcsa és váratlan módon miért fektettek nagy hangsúlyt a tobozmirigyre és szerepére, mint tudat és test közötti kapocs, a tudat forrása és talán az életbe való belépés és az onnan való eltávozás kapuja.
Az eredmények azt sugallják, hogy a titokzatos tobozmirigynek köze lehet a mechanizmushoz, amin keresztül be és kilépünk a fizikai testünkből.

„Remélem, hogy ezek a beszámolók felerősítik az érdeklődést a nem anyagi világok iránt.”
Legyen szó kutatásról akár intellektuális, intuitív vagy technológiai eszközökkel.
Amint megfelelő érdeklődés és akár igény is van az ilyen információkra, az ilyen jelenségek elfogadható témájává válhatnak a tudományos kutatásnak.
A hallucinogén állapot, az álomhoz hasonlóan, a tudat átmeneti elválása a fizikai testtől, az álmodó tudata a testtől megszabadulva magasabb síkokra kel át, ahol már nem kötik az idő és a fizika törvényei. [Legalábbis a számunkra alapvetően elfogadott durva-fizikai törvények.]Úgy gondolja, hogy a DMT egyfajta átjárója vagy kapuja a lélek testből való eltávozásának. Bizonyos tekintetben a DMT előfordulása az agyban és a vérkeringésben egyfajta megerősítése a szellemi valóságnak.
          Rick Strassman szavaival tehát a DMT képessé teszi az embert arra, hogy a teljes interferencia-hálózatot szűrők nélkül lássa. Ennek kell lennie a magyarázatnak: mindennapi szinten csak bizonyos holografikus szeletéből részesedünk a hálózatnak és ezért úgy is cselekszünk, mintha nem is lenne más csak amiről tudomásunk van. Időnként hallunk angyalokról „Földön kívüli lényekről”, csodás gyógyulásokról, amikor nem működik az észlelés szűrőnk. De természetesen az ilyen helyzetekre is van megoldásunk, mikor a kicsit is a „túloldalról jövő dolgokkal” találkozunk azonnal nevet adunk neki és ahelyett hogy jobban megvizsgálnánk elrúgjuk magunktól. Létezik tehát, léteznie kell egyfajta bizonyos "nirvánának", melynek léte vagy nem léte nem tőlünk függ, azonban mi határozzuk meg hozzáállásunkkal hogy mikor jutunk el a teljesebb megértéshez.


"Minden ember saját látókörének korlátait a világ korlátainak tekinti." 
(Arthur Schopenhauer).

 A teljes DMT filmben pedig arról esik szó, hogy a hétköznapitól eltérő állapotoknak a megtapasztalása ráadásul a természet által megkönnyített. Azt suggalják a kutatások, hogy bizony minden élő szervezet közvetlenül biológiailag, kémiailag is potenciális DMT- közvetítő és rácspont. Ez már nekem is maga iskola, mindenkinek ajánlom tehát ismét, hogy nézze meg a filmeket és merengjen el a jelentőségén. Már csak azért is, mert egyre inkább úgy néz ki, hogy amit a tudomány a kvantumfizikában és ezekben az új biológiai kutatásokban megtalált az összeköthető az asztrológia, a spiritualizmus alaptételével, mely szerint a bolygóknak, csillagoknak, sőt a teljes univerzumnak nem csak a durva fizikai anyaga, hanem bizonyos energiái is fellelhetőek az emberben.
    - Lehet, hogy ez a furcsa vegyület betekintést enged számunkra a túlvilági élet történéseibe? Elképzelhető, hogy első kézből szerezhetnék információkat arról, hogy mi vár odaát? Ismert a keleti-misztikusok hozzáállása, mely szerint: az élet készülődés a halálra. A 21. században azonban a halált igyekezzük figyelmen kívül hagyni, nincs halál kultúránk.
Holott bizarr, de a meghalás, az elmúlás mégis természetes „procedúra” az életben.
„A halál az biztos. A halál időpontja az nem biztos. Mit tegyünk?”
Egy megoldás van, teljesebb, hasznosabb Életet próbálunk Élni. S eközben készülődünk az eltávozásra, gyakoroljuk a változást. S ez nagy kihívás. Nem a halállal szembenézni, ha nem az élettel. Ehhez kell aztán az igazi kultúra, intelligencia és gondolkodás! Feldolgozni mindezt a sok mindent nap mint nap.
        Tehát akkor ténylegesen mit tehetünk? Itt az életünk, mit tehetünk vele itt a 21. században? Mit tehetünk, ha nem időszámításunk előtti Egyiptomban élünk és nem papok vesznek körbe? Mit tehetünk, ha nem a Himalaján élünk, vagy még nem is Los Angelesben, ahol összefuthatunk Eckhart Tolle-val? Nos, kezdetnek olvashatjuk egykor élt segítőkész nagy lelkek tanácsait, esetleg találkozhatunk néhány élővel is (akik ugyan helyettünk nem fognak dolgozni, de láthatjuk rajtuk, hogy... érdemes.  Megpróbálhatunk szerető családot alapítani. Esetleg netalán heti egyszer-kétszer meditálhatunk is pár percet, meggyőződésem, hogy ez így egészében a nehezebb út.
          Ismertek ugyanakkor a könnyebb utak is: a különféle drogok, amik meg lehet, hogy felrepítenek a Himalája csúcsára, de csak percekig, órákig. S miután a szer hatása elmúlt mindenféle segítség nélkül, nagyot csattanva visszazuhanunk a kiinduló pontra. A nehezebb út viszont minden esetben gyalog-út; a különféle meditációk és gyakorlatok segítségével, ha elég kitartón gyalogolunk szintén felérhetünk a csúcsra, s miután ott vagyunk tábort is verhetünk, le is telepedhetünk.
          A „DMT-szer” az én szememben a könnyebbik út, de ha azt nézzük, hogy használható káros mellékhatások nélkül akkor mindenképp foglalkoznunk kell vele legalább gondolati síkon. Csak egy durva és összetett kérdés, amit mindenképp fel kell tenni: ha mondjuk minden ember kaphatna életében egyszer egy ilyen DMT általi élményt, kórházban és ellenőrzött körülmények közt, akkor azok az emberek milyen társadalmat építenének? Mi történne, ha az embereknek megmutatnák akár csak 15 percre is a Valóságot (vagy akár csak egy színekben gazdag párhuzamos-dimenziót) ahogy az Van? Egyesekben bizonyára semmilyen utóhatást nem váltana ki, mások talán elgondolkoznának rajta és megint mások életében talán valami változást is elindítana az élmény. 
Tudják mit? Ha már az emberiség1%-a egy ilyen élmény hatására csak kicsit is kevésbé zsákmányolná ki a testvérét, a bolygót már akkor is megérte! De ez csak a saját eszmefuttatásom, lehet hogy az ilyen élmények semmit sem számítanak igazából a „szamszárában”. Én viszont szeretném azt hinni, hogy a varázslatot igenis életben kell tartani, a muglik pedig megmenthetők Voldemorttól.
Végeredményben akkor mi is az, ami nagy üggyé teszi Rick Strassmant és a DMT kutatást?
Úgy vélem maga, a bizonyíték. Maga az egész tanulmány egy bizonyíték; megmutatja a legkételkedőbbeknek is, hogy mindez amiről évezredek óta szó van, nem az őrültek, a fejükre esettek víziója. Rengeteg számunkra megtapasztalható állapot létezik a hétköznapin túl, amik még felfedezésre várnak.
Ahogy látjuk a „vaskalapos tudomány” is megerősíteni igyekszik a szellemi valóság létezését. Mindannyian elkerülhetetlenül szereplői vagyunk a „Mátrix”-nak, s mi döntjük el mennyire mélyen nézünk bele a nyúl üregébe. És ha csak a felszínt is megkaparjuk, láthatjuk, hogy megszámlálhatatlan sok szállal kapcsolódunk a létezés legtávolabbi pontjához is.
          Azt tapasztaljuk, hogy a látható gyökere bizonyíthatóan a láthatatlanból ered. Ezek után kijelenhetjük nem véletlenül vágyunk az élet azon oldalára, amit mi „hétköznapi” emberek a lelki, szellemi, meditációs úton közelíthetünk meg. A kivetített, háromdimenziós kép is nagyon fontos, ám ha van elég bátorságunk és érettségünk akkor elkezdjük kutatni annak a „belsejét, mágiáját”. Lehetőséget kaphatunk meglátni azt a rendkívül képlékeny és mérhetetlenül összetett világot, ami élteti és létrehozta magát a kivetített képet.
________
További neten található olvasmányok a tobozmiriggyel kapcsolatban:
http://www.egeszsegkalauz.hu/idegrendszeri-betegsegek/rejtelyek-nyomaban-a-tobozmirigy-es-a-melatonin-106970.html
http://szellemkulcs.blogspot.com/2011/10/tobozmirigy.html
A kvantumfizika szerint van élet a halál után – állítja egy tudós
Raymond Avery Moody - Klinikai halálból visszatértek